Szurkolj Londonban !

Ha egy világbajnok, aki mellesleg a sportág legnagyobb olimpiai éremesélyese erős kritikát fogalmaz meg saját sportága országos szakszövetségének működésével kapcsolatban, akkor erre bizony érdemes felfigyelni, mit több, rengeteg valóságalapot kell feltételezni a történtek hátterében. Márpedig Sidi Péter, aki kis hazánk első londoni kvalifikációs „jegyét” harcolta ki tavaly egy gyönyörű sportlövő vb-címmel, nemrégiben ezt tette meg. Fő érve az volt, hogy nem működik megfelelően a Magyar Sportlövő Szövetség, nincs koncepciója a sportág felélesztésére és nagyobb népszerűsítésére, legfőképpen pedig nem dolgozott ki hatékony stratégiát arra nézve, hogy minél több lövészünk legyen ott Londonban, s folytassa azt a hegemóniát, ami Prokopp Sándor óta Igaly Diánáig bezáróan fényes medálokat hozott országunknak.

Ilyenkor egy magára valamit is adó sportági szövetség mélyen magába néz. Számot vet a közelmúlttal, igyekszik okokat találni például arra, miként fordulhat elő, hogy egy rangos verseny órákon keresztül áll, mert áramszünet lett az otthont adó létesítményben, ami pedig egy olyan hatalmas koncentrációt kívánó sportban, mint a céllövészet, felettébb megzavarja még a kezdő versenyzőt is. De nem, Krzyzewsky Miklós elnök úr, nagy jogászi fortéllyal inkább visszatámad, fegyelmi tárgyalással fenyegetőzik, igyekszik megfélemlíteni, amolyan „mea culpára” kényszeríteni a „vezérbikát”. Nagy valószínűséggel attól tart, hogy ez a kirakatember, ha sokáig morgolódik, biztos, hogy híveket toboroz maga köré, netán palotaforradalmat kiált ki, ezáltal pedig ő, az elnök belebukik a küzdelemre, lemondásra kényszerül, márpedig a megszerzett hatalmat senki sem ereszti ki könnyen a kezéből. Igen, sajnos ez a jellemző, nem csak sportlövők háza táján, de számos más – ha nem éppen mindegyik - sportági szakszövetségben.

Az apparátus foggal-körömmel ragaszkodik nagy nehezen, karriervágya, hataloméhsége révén kiépített pozícióihoz, nehezen, vagy egyáltalán nem tűri az ésszerű és reális „alulról jövő” kritikát, és önbírálat helyett támadásba lendül, vagy ami rosszabb „rá se ránt” az esetre, nem törődik vele, léggömbként gyorsan kilyukasztja, hogy ne emelkedhessen magasabbra. Jó lenne tehát, ha a sportlövők honi vezetése inkább jó alaposan megtárgyalná Sidi Péter észrevételeit, bevonná őt is az esetleges megoldások keresésébe, és nem holmi fegyelmi ügyekkel dobálózna. Mert az lenne a cél, hogy a puskás fiatalember mellé még néhány érem – és pontesélyest „felépítsenek”, minden háttértámogatást megadva, hogy London után majd ne szégyenfoltként emlékezzenek a magyar sportlövők teljesítményére.

A 2020-ban rendezendő olimpia ugyan még időben nagyon messze, az esemény megrendezésére pályázó városok azonban már gőzerővel dolgoznak a kandidáció előkészítésén. Az előzetes esélylatolgatások alapján Tokió is a favoritok közé tartozhatna, ám a közelmúltban bekövetkezett fölrengés átírhatja a japán fővárosba olimpiát álmodók terveit. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, az olasz Mario Pescante beszélt erről az egyik olasz rádiónak, ahol elmondta, hogy a napokban találkozott az olaszországi japán nagykövettel, aki sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Tokió vélhetően nem fogja tudni folytatni kampányát az olimpiáért.

Az olasz fővárosban rendezett maratoni futóversenyen találkozott a két funkcionárius, ami azért is volt érdekes, mert Pescante a közelmúltban fogadta el a felkérést a szintén a 2020-as játékokra pályázó Róma kandidációjának vezetésére. Székfoglalójában akkor az olasz sportvezető azt is kifejtette, hogy szerinte (a 2016-os rendezésre is pályázó, de Rio de Janiero és Madrid mögött csak harmadikként végző) Tokió lehet a legnagyobb ellenfelük. A Világbank napokban publikált jelentése alapján Japánnak öt évre lesz szüksége a természeti katasztrófa által okozott károk eltűntetésére, amely a becslések szerint 235 milliárd dollárjába kerül majd az országnak. Tokió várható visszalépése után az olasz sportvezető Isztambult és a leendő dél-afrikai pályázót (nagy eséllyel Durbant) tartja a római pályázat legkomolyabb ellenfelének.

A Nemzetközi Olimpiai bizottság 2013 szeptemberében a szervezet buenos airesi kongresszusán dönt majd a 2020-as nyári játékok rendező városáról.

Az első újkori olimpia, éppen újdonsága miatt számos érdekességet, különlegességet tartogatott. Itt volt mindjárt a maratoni futás, amelyet még nem a mai távon, hanem Athén és Marathon városa közötti, mintegy negyven kilométeres úton rendeztek. Amikor Szpiridon Luisz, az első helyezett beérkezett a Márvány Stadionba, aligha gondolta, hogy perceken belül egész göröghon egyik legirigyeltebb emberének vallhatja magát. A derék postást, mint hazai győztest, a büszke honfiak elhalmozták minden földi jóval. A legnagyobb, s egyben legmegtisztelőbb ajándékot nem fogadhatta el. Ennek prózai oka volt: felesége és gyermekei várták otthon. Az első újkori olimpia legfőbb támogatója, Averoff nagykereskedő ugyanis leánya kezét és „fele királyságát” adta volna oda a maratoni futás győztesének, ha görög lesz. Persze a halálosan kifulladt Luiszt így is beterítették a legkülönfélébb csecsebecsék. Apró kincsek, élő állatok lettek a jutalmai, sőt, egy borbély egész életére ingyen hajvágást és borotválást biztosított neki.

A maratoni futás során még számos furcsaság történt. A harmadik helyen beérkező Velokasz, mint utólag kiderült, az út több mint felét kocsin tette meg, amiről a mögötte beérkező magyar Kellner Gyula értesítette a NOB tagját, dr. Kemény Ferencet, mondván, ő végig ugyanabban a ritmusban haladt és menet közben senki sem előzte meg. A turpisság napvilágot látott, amin a görögök annyira felháborodtak, hogy megszégyenítve, valósággal leszaggatták honfitársukról a nemzeti mezt. Kellner így harmadik lett, de mivel érmet – ezüst és bronz színűt – csak az első és második helyezett kapott, be kellett érnie egy oklevéllel – no meg persze megannyi gratulációval. Ugyancsak a leghosszabb távú futóversenyen történt, hogy egy hölgy is bejelentette indulási szándékát. Ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorú urai nem engedélyezték, hogy rajthoz álljon. Melpomené kisasszony ennek ellenére, mintegy bosszúból, néhány nappal a hivatalos verseny előtt, újságírók szeme láttára lefutotta a távot, bizonyítva: ő is leány a talpán.

Az első újkori olimpia legmókásabb figurája a német tornász, Carl Schumann volt. A mindössze 158 centire nőtt mokány fiatalember miután három aranyat szerzett eredeti sportágában, átrándult a birkózók közé, s ott is győzött a súlycsoportok nélküli küzdelemben.

Az amerikai James Brendan Connoly (ld. kép), az újkori olimpiák első bajnokának esete már más lapra tartozik. A Harvard Egyetem hallgatójaként a rektor megtiltotta neki, hogy tanulmányi időben elutazzék a távoli Európába, holmi sportversenyre. A tiltás ellenére azonban ő mégis áthajózott az öreg Földrészre, s meg is nyerte a hármasugrást. Sorsát nem kerülhette el: kicsapták az egyetemről. Hősünk viszont nem esett kétségbe, átiratkozott a Yale Egyetemre, ledoktorált, majd néhány év múlva visszatért a Harvardra: egyetemi előadóként. Valami hasonló történetbe kavarodott első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd is. A 100 és az 1200 méteres gyorsúszás bajnokát műszaki egyetemi tanára így köszöntette az olimpiát követő első órán: „,Nem érdekel, hogy Ön mit futott(!), csak az, mit tud a tananyagból”, aztán a sikeres vizsga után elsőként gratulált a tanár az olimpiai győzelemhez.

S ha már itt tartunk, még egy sztori Hajós Alfrédról. A bajnokoknak fogadást adott a görög király, s mindenkihez volt egy-két kedves szava. Amikor Hajóshoz ért, feltette neki a kérdést: „Árulja már el, hol tanult meg ennyire úszni?” Bajnokunk lakonikusan felelt: „A vízben Felség!”

És még egy magyar sztori: évtizedeken át vitatkoztak a sporttörténészek azon, vajon hány harmadik helyet is szereztek a magyar sportolók Athénban. Minden idők első, 1-es rajtszámú olimpiai versenyzője, a sprintfutó Szokoly Alajossal, illetve a fentebb említett Kellner Gyulával kapcsolatban szemernyi kétség sem merült fel, annál inkább meglepődött mindenki, amikor a közelmúltban bebizonyosodott: harmadik honfitársunk, az amúgy bosnyák származású Tapavicza Momcsilló a tenisz egyéni versenyben szintén harmadik helyet érdemelt ki, vele tehát bővül az olimpiai harmadik helyezettjeink sora.

Az athéni beszámolóhoz kapcsolódó záró kérdésünk: Egy váratlan, de annál inkább sorsszerű találkozásnak köszönhetik mindketten, hogy együtt vonultak be a modern olimpizmus történetébe. Kik között, hol és hogyan zajlott ez az egymásra találás a görög fővárosban, és mi lett az eredménye? A két férfiú nemzetének képviselői közül kik nyertek még a sportág későbbi ötkarikás történetében aranyérmet? 

A földrészenkénti rendezések szempontjából a kiemelkedő világszintű sporteseményeket tekintve sorozatban tűnnek el a fehér foltok a Földről. Tavaly Afrika először rendezhetett labdarúgó-világbajnokságot, hamarosan Dél-Amerikában is lesz már nyári olimpia, a közeljövőben pedig Katar révén a Közel-Kelet is foci vb-nek adhat majd otthont. A még „meghódítatlan” területek közé tartozik viszont még az olimpia és Afrika kapcsolata. Korábban már írtunk arról, hogy Dél-Afrika élénken érdeklődik a 2020-as nyári olimpia megrendezése iránt, a napokban pedig megy másik afrikai lehetséges kandidáló is megszólalt.

Marokkó sportminisztere, Moncef Belkhayat ugyanis arról beszélt, hogy az észak-afrikai ország legnagyobb, közel hárommillió lakossal rendelkező városa, Casablanca alkalmas lehet a rendezésre. A pályázaton már régebb ideje gondolkozó marokkóiak egyelőre még nem jelezték hivatalosan a részvételi szándékukat, de a közeljövőben ez is bekövetkezhet. „Hamarosan pályázni fogunk az olimpiai rendezésre. Az, hogy ez majd 2020-ra, 2024-re vagy pedig 2028-ra fog megtörténni, egyelőre még kérdés.” – nyilatkozta a sportminiszter. A kilenc év múlva sorra kerülő nyári olimpia iránt érdeklődő országoknak május 16-ig kell jelezni szándékukat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé, a végül pályázó városukat (hiszen egy országból csak egy város kandidálhat) azonban csak 2011. szeptember 1-éig kell megnevezni.

Casablancában amúgy már elkezdődtek egy új stadion megépítése, az ország ugyanis a közelmúltban (Kongó és Dél-Afrika ellenében) megkapta a 2015-ös Afrikai Nemzetek Kupája labdarúgó torna rendezéséi jogát. A 300 millió dollárért felépülő, 80.000 néző befogadására alkalmas stadion lesz a tervek szerint a torna fináléjának ad otthont. Marokkó legutóbb pályázott a 2010-es foci vb megrendezésére is (14-10-ra maradtak alul a végül befutó dél-afrikaiak ellen), ami jól mutatja, hogy nagyratörő tervekből nincsen hiány. „A határ a csillagos ég” – nyilatkozta optimistán az olimpiai jövőt firtató kérdésekre Belkhayat, aki 2009 júliusában váltotta a sportminiszteri poszton Marokkó egyik leghíresebb sportolóját, az 1984-es los angelesi olimpián 400 gáton győztes Nawal El Moutawakelt.

Május 15-én a „Great Manchester Run” névre hallgató versenyen tér vissza a mezőnybe a britek maratoni futó világrekordere, Paula Radcliffe. A 37 esztendős futó élete eddigi utolsó versenyét 2009-ben teljesítette, akkor a New York Maratonin vett részt (4. hely). Ezt követően megszületett második gyermeke (Raphael), most viszont már újra a versenyzés lesz nála fókuszban, hiszen alig 500 nap múlva élete legfontosabb versenye következhet a londoni olimpián. „Nagyszerű érzés lesz ilyen hosszú szünet után ismét odaállni egy versenyre. A visszatérésemet azért egy 15 km-es versenyre terveztem, mert ez ideálisnak tűnik a maratoni távra történő felkészülésre.” - mondta Radcliffe.

Az élete ötödik olimpiájára készülő sportoló számára eddig a brit főváros szerencsét hozott, hiszen 2003-ban éppen itt futotta az azóta is érvényben lévő világrekordot (2:15,25), ráadásul már háromszor (2002, 2003, 2005) nyerte meg a London Maratonit. A New York Maratonit is háromszor megnyerő Radcliffe ugyan 2005-ben Helsinkiben világbajnok lett a maratoni távon, de az ötkarikás játékokon nem volt eddig szerencséje, hiszen egyszer sem sikerült dobogóra állnia.

A 2012-es londoni olimpia egyik nagy újdonsága az lesz, hogy ökölvívásban már a hölgyek is érmekért versenyezhetnek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság többszöri negatív válasz után 2009-ben ugyanis úgy döntött, hogy a gyengébbik nem képviselőit is beengedi az ötkarikás játékokra ebben a sportágban. A londoni programban három súlycsoport (48 kg, 57 kg, 69 kg) versenyzői lehetnek ott a mezőnyben, összesen 36, súlycsoportonként 12-12 versenyzővel.

A női ökölvívás az elmúlt tíz évben sok országban terjedt el (jelenleg a világ 120 országában közel 40.000-en űzik), olyan országokban is, ahol korábban még a nők sportolása sem feltétlenül mindig egyértelműen megengedett. Az AFP hírügynökség alábbi linken látható videója például egy Kabulban, Afganisztán fővárosában található edzőközpontról tudósít, ahol néhány éve még a Talibán embereket végzett ki. Most azonban afgán női ökölvívók készülnek itt, annak érdekében, hogy kijuthassanak a londoni olimpiára, amelyre a 2012-ben sorra kerülő világbajnokságon nyílik majd kvótaszerzési lehetőség.

A magyar női ökölvívók ugyan a 2000-es években három világbajnoki címet is szereztek a sportágban, Londonban várhatóan aranylányaink egyike sem lesz ott várhatóan. A hölgyek legelső világeseményén, 2001-ben az egyesült államokbeli Scrantonban vb-címet szerző Pruzsinszky Ivett már inkább kick-boksz karrierjére koncentrál, a 2002-ben és 2005-ben világbajnok Kovács Mária súlycsoportja (+81 kg) pedig nem került be az olimpiai programba. Tőlük függetlenül azonban lehetnek kvótaesélyes magyar versenyzők, hiszen Mizsei Vivien, Csejtei Csilla vagy a korábbi vb-érmesek, Ducza Anita és Csík Mónika is képes lehet a részvételi jog megszerzésére.

Alig 500 nappal a londoni olimpia megnyitója előtt a Nemzetközi Triatlon Szövetség (ITU) nyilvánosságra hozta a 2012-es nyári játékok hivatalos sportági menetrendjét. A triatlon olimpiai történetében most először fordul majd elő, hogy a férfi és a női verseny nem egymást követő napokon kerül sorra. A szervezet döntése értelmében a női versenyt az augusztus 4-ei, „szuper szombatra” tették, míg a férfiak futamára három nappal később, augusztus hetedikén kerül majd sor. A sportág eddigi három olimpiai szereplése (a triatlon 2000-Sydney óta éremosztó sportág) alkalmával a két verseny mindig egymást követő napokon került sorra.

A triatlonosok selejtező nélkül, egyetlen olimpiai távú (1500 m úszás, 40 km kerékpározás, 10 km futás) versenyen döntik el az érmek sorsát. A nők versenyét reggel kilenc órakor, a férfiakét délelőtt 11.30-kor indítják majd a londoni olimpián. A brit fővárosban a Hyde Park lesz a központi helyszíne a triatlon versenyeknek, de a kerékpáros és futó pálya számos más londoni nevezetességet is érint majd. „Már nagyon várjuk sportágunk londoni szereplését. Ellentétben sok más sportággal, amelyekhez hatalmas új csarnokokra van szükség, mi magát London városát használjuk fel helyszínként, amely igazán látványos háttere lesz a triatlon versenyeknek.” – nyilatkozta Marisol Casado az ITU elnöke.

A londoni triatlon versenyekre a belépők 20 fonttól kezdődően vásárolhatók, de a kerékpáros pálya egy részén a tervek szerint ingyenesen is követhető lesz majd az esemény. Az olimpiai pályát a versenyzők is kipróbálhatják majd idén nyáron, London rendezi ugyanis 2011. augusztus 6-7 között a triatlon világbajnoki sorozatban a pekingi nagydöntő (melyet tavaly Budapest rendezett meg) előtti utolsó állomását.

A kultúra számos területén rendeznek eseményeket a londoni olimpia kapcsán, ahol bizonyos esetekben a szervezők igyekeznek bevonni a nagyközönséget is. A 2012-es olimpia egyik szponzora (British Telecom) által kitalált projektben olyanokat keresnek, akik saját egyéni olimpiai sztorijukkal veszik ki a részüket a játékok hangulatából. A www.bt.com/london2012 oldalon idén júniusig várják azon jelentkezőket, akik megosztják a nyilvánossággal olimpiai élményüket. A kiválasztásra kerülő legötletesebb és legkreatívabb sztorik írói meghívást kapnak az oldal szerkesztőitől, hogy egy később kijelölendő honlapra saját történetüket, fotójukat, videoklipjüket, blog bejegyzésüket feltölthessék.

A szervezők abban bíznak, hogy tehetséges írók, a szociális média aktív felhasználói, amatőr fotósok, filmesek és különböző művészek és zenészek is vállalkoznak majd saját olimpiai sztorijuk elmesélésére. „Annak idején versenyzőként nagyon sok emberrel találkoztam az olimpiák kapcsán. Sok önkéntessel, edzővel, versenyzővel, újságíróval beszéltem, akik mind-mind egyedi olimpiai történetekkel rendelkeznek. Ezeket a sztorikat szeretnénk összegyűjteni és bemutatni az embereknek.” – mondta Sebastian Coe a londoni szervezőbizottság elnöke.

Ötszáz nap múlva (2012. július 27-én) Londonban újra fellobban az olimpiai láng. Az esemény ugyan még nézői szemmel meglehetősen messze van, a sportvilág ugyanakkor már javában készül a nyári olimpiai sportágak csúcsrendezvényére. Gazdasági számítások persze már most is készülnek a jövővel kapcsolatban, a brit főváros gazdasága egyes elemzések szerint 8 milliárd dolláros többletbevétellel számolhat, az üzleti szféra számára becsült több tízezer nagy volumenű szerződés mellett pedig 75.000 új munkahelyet is teremtenek a játékok. Az 500 napos határ különösen fontos mérföldkő a londoni szervezők számára, hiszen ma indul el a játékok hivatalos jegyértékesítő oldala is. Hétfőn este a londoni szervezők a Trafalgar téren már felállították (négy olimpiai bajnok, az evezős Pete Reed és Andy Hodge, valamint a vitorlázó Ian Percy és Andrew Simpson jelenlétében) azt a gigantikus órát is, amely a város egyik legismertebb és legfrekventáltabb terén a játékokig hátralévő időt számolja majd vissza.

Az olimpiai létesítmények építése folyamatban van (egyelőre nem hallani az athéni játékok előtti csúszásokról – de ezt szerintem senki nem is várta az angoloktól…), egyelőre viszont még csak a vadvízi kajak-kenu pálya és a pályakerékpáros csarnok került átadásra hivatalosan is. A kisebb költségvetési csatározások és a gazdasági világválságot is szóba hozó rémhírek ellenére a londoni játékok előkészületei csendesen haladnak, a brit főváros rendezőként igyekszik kitenni magáért.

Ami a sportolói vonalat illeti, 2012 nyarának közeledtével elkezdődtek az ilyenkor már megszokott visszatérések. Korábbi klasszisok és időközben már visszavonult kitűnő versenyzők döntenek sorra úgy, hogy egy újabb olimpia kedvéért ismét belevágnak a kőkemény felkészülésbe. Közéjük tartozik például az ausztrál úszó Ian Thorpe, valamint Michael Klim, az athéni sportlövő olimpiai bajnok Igaly Diána, a brit evezős Greg Searle, vagy például az amerikaiak kerékpáros olimpiai bajnoka, Kristin Armstrong

Vannak ugyanakkor olyanok is, akik – bár szerették volna – már nem tudják az élsport elvárásainak megfelelő magas edzettségi szinten „kihúzni” Londonig, így az ötszörös olimpiai bajnok amerikai úszó Aaron Peirsol, a kínai műugró legenda, a négyszeres olimpiai bajnok Kuo Csing-csing, a japán cselgáncs sztár, Ryoko Tani, vagy például az athéni maratoni futó bajnok Stefano Baldini is befejezte aktív pályafutását.

Magyar szempontból a londoni olimpián történő szereplés ismét kisebb költségvetést igényel majd, hiszen sportolóink várhatóan csak egy-két nappal a versenyek előtt utaznak ki Londonba, nem lesz szükség tehát a pekingihez hasonló akklimatizációra. A kvalifikáció kivívása ugyanakkor hasonlóan nehéz (és költséges) lesz minden sportág számára, amihez nem jön rosszul a Magyar Olimpiai Bizottság közelmúltban felduzzasztott költségvetése. A játékok előtt 500 nappal a magyar sportolók közül egyelőre csak a sportlövő Sidi Péter (a képen jobbra) rendelkezik olimpiai kvótával, aki még a tavalyi müncheni világbajnokságon harcolta ki a londoni szereplés lehetőségét.

Az elmúlt hónapokban több (éremesélyes) sportolónk számára is elúszott viszont az olimpiai szereplés lehetősége, a NOB 2008-ban hozott speciális szabályozása (akit a két olimpia között fél évnél hosszabb időre tiltanak el dopping-ügyből kifolyólag, az nem indulhat a következő olimpián) miatt előbb az úszó Szepesi Nikolett vonult vissza, majd pedig a tiltott szer használatán ért világbajnok birkózó, Kiss Balázs londoni szereplésének esélye közelít a nulla felé. Sajnos ez a szomorú sor lehet, hogy tovább folytatódik, hiszen a cselgáncsozó Ungvári Attila is követheti őket hamarosan.

Drasztikus visszaesést várhatnak a brit végek a 2012 nyarán rendezendő olimpia ideje alatt. A barcelonai Global Sports Forum névre hallgató eseményen ugyanis egy erre utaló felmérést publikálták. Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a britek egyötöde munkahelyéről is rendszeresen figyelné (napi két órán keresztül) az olimpia eseményeit. A válaszadók 42%-a az Internetet használná (főként a Twittert és a Facebookot) a hírek begyűjtésére, míg egyharmaduk a mobiltelefonjukon keresztül tartaná a kapcsolatot a londoni eseményekkel – így vélhetően több tízezer munkaóra esik majd ki a brit gazdaságból jövő nyáron.

A felmérés kimutatta azt is, hogy a londoni olimpia lehet talán az első olyan gigaesemény a sportvilágban, amelyen a szociális média lesz az egyik fő információ gyűjtő platform, az emberek a percre pontos információk érdekében sokkal inkább az Internetre hagyatkoznak majd mint a korábbi olimpiák idején. A mostani felmérés ugyan csak a szigetországi emberekre terjedt ki, de gyanítom, hogy hasonló értékeket kapnánk a magyar munkavállalók esetében is. Az olimpiát most – Pekinggel ellentétben- magyar idő szerint jó időzónában rendezik, így sokan a munkahelyükön lesznek majd az éremosztó számok idején. A remélt magyar sikerek –közvetett módon – így a nemzeti összterméket is befolyásolják, de mindezt talán kevesen bánnánk.