Szurkolj Londonban !

Idén nyáron eldől, hogy a három, még versenyben maradt város, a dél-koreai Pyeongchang, a franciaországi Annecy valamint a németországi München közül melyik rendezheti meg a 2018-as téli olimpiát. A német helyszín kapcsán már egy éve zajlik a huzavona a társrendező Garmisch-Partenkirchennel. Az alpesi sí versenyek tervezett helyszínéhez ugyanis helyi gazdák földjére (egészen pontosan azok ideiglenes használatára) is szükség lenne, amit  a földtulajdonosok hosszú ideig nem akartak átengedni az ötkarikás játékok idejére. Bár az 59 hangadóból álló tömörülés az elmúlt hónapban már végül aláírta a megegyezést a területek átadásáról, az ügy úgy tűnik mégsem jutott nyugvópontra.

Az olimpiát ellenzők ugyanis addig dolgoztak a háttérben, amíg szerdán a garmischi városvezetés úgy döntött, hogy népszavazást ír ki és a bajor kisváros lakóit kéri meg arra, hogy döntsenek arról, szeretnének-e olimpiai versenyeket látni 2018-ban. A fenti megállapodás tükrében inkább csak szimbolikusnak tartott referendumot május 8-án rendezik, amely időpont azért lehet fontos, mert még megelőzi a NOB helyszínről döntő dél-afrikai szavazásának idejét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai július hatodikán Durbanban így már annak tudatában fognak szavazni, hogy miként gondolkoznak az idei alpesi sí vb-nek (amúgy az olimpián is használt lejtőkön!) otthont adó német kisváros lakói.

Az olimpia ellenes szervezet amúgy 2500 aláírást gyűjtött a népszavazás kiírása érdekében, a referendum elutasító végeredményének alighanem Pyeongchang és Annecy elöljárói örülnének a legjobban.

Közösen próbál meg visszakerülni az olimpiai programba a softball és a baseball. A két sportági szakszövetség pénteki bejelentése alapján a 2020-as játékokra terveznek visszakerülni az olimpiai programba, amelynek érdekében „költségcsökkentő” elgondolásokat is kidolgoztak. A szövetségek ugyanis a korábbi különélés után most azzal lobbiznának az ismételt olimpiai tagság érdekében, hogy vállalják azt, hogy egyazon létesítményt használva (nem kellene két külön stadion) rendeznék sportáguk versenyeit

A két sportág a NOB 2005-ös döntése értelmében a pekingi olimpia után került le az ötkarikás programból. A softball és a baseball sorsa sokáig összefonódott, hiszen a „kiszavazás” után egy ideig közösen lobbiztak a visszakerülés érdekében. A két labdás sportág egysége azonban tavaly augusztusban megtörni látszott, a Nemzetközi Softball Szövetség (ISF) ugyanis ekkor bejelentette, hogy visszautasítja a baseball-osok javaslatát, amely egy újabb közös kandidációról szólna. A Magyarországon talán kevéssé ismert softballosok akkortól kezdve már egyedül (ráadásul a sportág férfi változatát is nyomva) szerettek volna hatni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozóira. „Mindig is különálló sportágként azonosítottuk magunkat és ezen a gyakorlaton nem szeretnénk változtatni, még akkor sem, ha egyesek azt akarják sugallni, hogy az olimpiai családba történő visszatérésünk csak a baseball-al közösen lehetséges” – nyilatkozta akkoriban atározottan az ISF elnöke, Don Porter.

A négy olimpián (1996-2008) is szerepelt sportágat amúgy annak idején 1991-ben valóban önállóan vették fel az olimpiai programba. A londoni játékok programjáról azonban a baseball mellett a softball is kiesett, így tavaly a két sportág közösen próbálkozott a „visszajutással”, de akkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei végül a hetes rögbi és a golf mellett döntöttek, melyek a 2016-os rió-i olimpián már részei lesznek az olimpiai programnak. A softballosok fő érve sportáguk önállósodása mellett az volt, hogy velük ellentétben a baseball az utóbbi időben –főleg az MLB botrányai miatt- igencsak érintett lett a dopping ügyekben, amely az ő olvasatukban az olimpiáról kikerülés fő okozója volt és egyben a softball-t is magával rántó tényezővé vált.

A békülésre nem kellett sokat várni, fél év elteltével úgy tűnik a felek belátták, hogy csak közösen van esélyük az ötkarikás tagságra. A következő lehetőség egyébként három év múlva, 2013-ban adódik majd a nyári olimpia sportági bővítésre, a NOB akkor szavaz ugyanis a 2020-as nyári játékok versenyprogramjától.

A Magyar Televízió április 10-én indítja útjára az Út Londonba című magazin műsorát, amelyben Kovács „Kokó” István mutatja be a nézőknek a 2012-es olimpiára készülő sportolókat. A műsor idén még kéthetente, jövőre pedig az olimpia közeledtével már hetente jelentkezik. Hasonló kezdeményezést már a 2008-as olimpia előtt is indított a csatorna, a műsorvezetést akkor is olimpikonokra bízta, Kovács Ágnes úszó, Horváth Gábor kajakos és Kiss Balázs kalapácsvető is feltűnt benne.

A mostani kiadás házigazdája Kovács István lesz, aki az origo-nak nyilatkozva így jellemezte a műsort: "Az Út Londonba a magyar sportolók olimpiára való felkészülésével foglalkozik, az edzésektől a kvalifikáción át a Londonba való megérkezésig. A teljes magyar élgárdát bemutatjuk, arra törekszünk, hogy minden sportág nagyjából azonos súllyal szerepeljen a műsorban. Az egyes adásokat az aktualitások és érdekes események mentén szerkesztjük, ebbe Sidi Péter kvalifikációja éppúgy belefér, mint, mondjuk, Berki Krisztián Magyarországra érkezett lova - minden adásban beszámolunk tehát arról, hogy az elmúlt egy-két hétben mi történt a kerettagokkal."

A műsor azonban csak az olimpia kezdetéig kíséri figyelemmel a sportolókat, onnantól kezdve már a sportközvetítések veszik át a főszerepet. "Az olimpia hivatalos tudósítója a Magyar Televízió, az ottani történésekről a csatorna állandó munkatársai fognak beszámolni. Az olimpián én is kint leszek, csak nem tudósítóként - az Út Londonba nem is annyira a sporteseményekről szól, mint inkább a sportolókról, arról, hogy ki hogyan készül fel a megmérettetésre" - mondja Kovács István.

Elkészült a jövő évi, londoni nyári játékok olimpiai falujának első épülete. "A falu a játékok szíve, a messzi távolból érkezett olimpikonok itt találnak otthonra. Londonban valóban nyugodt körülmények között készülhetnek majd, hogy valóra válthassák álmaikat" – értékelte a látottakat Denis Oswald, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) koordinációs testületének vezetője a március végi londoni helyszínbejárás alkalmával. Az év végéig további tíz épületet húznak fel a londoni házigazdák, így határidő előtt elkészülhet a teljes olimpiai falu.

Az olimpiai falu parkosított zöldövezetben, az Olimpiai Parkban, a versenyszínhelyek közvetlen közelében található, így a sportolók nagy része akár gyalog is megközelítheti majd a versenyek helyszínét, ily módon megvalósulhat a minden olimpia kapcsán oly fontos „kis távolságok olimpiája”. A sportolóknak és edzőiknek otthont adó komplexum a versenyek után Kelet-London egyik korszerű lakóparkjává alakul majd át, ahol 2818 laskást alakítanak ki az apartmanokból, melyek közül 1379 igazi luxuslakás lesz és amelynek hasznosításával egy londoni ingatlanos cég foglalkozik.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportigazgatója, Christoph Dubi szerdán bejelentette, hogy legalább hat versenyszámmal bővül a 2014-es téli olimpia programja. A három év múlva Oroszországban sorra kerülő olimpián az évek óta a részvételért küzdő női síugrók végre ott lehetnek. Mellettük a férfi és női síakrobaták félcső versenyei, a biatlonosok, a szánkósok és a műkorcsolyázók csapatversenye mutatkozhat be.

A hódeszkások és a síakrobatika slopestyle (trükk) versenyszámával, valamint az alpesi sízők csapatversenyével kapcsolatban egyelőre nem hoztak döntést, a NOB szakemberei az elkövetkező hónapokban tovább vizsgálják ezen három versenyszám lehetséges programba vételét. A NOB tájékoztatása szerint ezen számok esetében elsősorban technikai jellegű (a lebonyolítással kapcsolatos) részleteket kell tisztázni ezen versenyszámok esetén.

A NOB sportigazgatója elmondta, hogy a döntés indokai között az volt a legfontosabb, hogy az adott versenyszám milyen pluszt hozhat az olimpiai játékokba. „A műkorcsolyázás például nagyon népszerű sportág. Sok országban és különböző korcsoportoknál is nagyon kedvelt, így a műkorcsolyázók csapat versenye növelheti a játékok iránti figyelmet.”

A női síugrók már a tavalyi vancouveri olimpia előtt is a végletekig (elmentek egészen a Kanadai Legfelsőbb Bíróságig is) pereskedtek sportáguk érdekében, de akkor még nem értek célt. „Hatalmas dolog, hogy a NOB úgy döntött, hogy a mi sportágunk is felkerülhet a játékokra. A női síugrás az utóbbi tíz évben rengeteget fejlődött, az olimpiai tagságra volt szükségünk ahhoz, hogy még magasabb szintre tudjunk lépni.” – mondta az amerikai Lindsey Van, aki 2009-ben Liberecben a sportág első női világbajnoka lett. A női síugrók olimpiai felvételével az is eldőlt, hogy már csak az északi összetett az egyetlen olyan téli olimpiai sportág, amelyben a hölgyek nem versenyeznek.

Bécs városának egy mellékutcájában, az 1950-es évek második felében néhány kisfiú futóversenyt rendezett. A győztest nemes egyszerűséggel Nurmi-nak nevezték el. Éppen arra járt egy Martin Maier nevű osztrák újságíró, és arra volt kíváncsi, vajon tudják-e, ki az a Nurmi, akiről a bajnokukat elnevezik.

Hosszasan gondolkodtak a srácok, aztán az egyikük kibökte:

-Én úgy tudom, indián harcos volt.  Winnetou barátja, és nagyon gyorsan tudott futni.

- Ááá, dehogy! Nurmi egy görög katona volt, és arról nevezetes, hogy egy nagy győzelem hírét vitte a fővárosba – vágta rá rögtön egy másik legényke.

A harmadik gyerek csak a fejét rázta hevesen, mint aki biztos birtokában van az igazságnak.

- Rosszul mondjátok! Nurmi egy prériállat. Nagyon gyorsan szalad, mint a gazella, vagy az antilop. Ezért nevezzük a leggyorsabbat így.

Peterdi Páltól, a neves sportújságíró-humoristától származik a történet, de nem jegyezte le, hogy vajon a „sógor kolléga” felvilágosította-e a fiúcskákat, hogy Paavo Nurmi voltaképpen a húszas évekbeli finn futófenomén, kilencszeres olimpiai bajnok atléta…

Váratlanul bejelentette lemondását David Bedford, a londoni olimpia maratoni futóversenyeinek igazgatója. Mivel a brit főváros évtizedek óta rendez rangos futó versenyeket, így a 2012-es játékokra nem szerződtetett külön stábot az olimpiai szervező bizottság, hanem megállapodott a rangos London Maratonit évente megrendező szervezettel. Ezt a csapatot vezette korában Bedford, aki most váratlanul, alig 16 hónappal a játékok előtt távozott posztjáról. Egyik vezető társa, Nick Bitel úgy nyilatkozott az AP hírügynökségnek, hogy szerinte Bedford azért mondott le, mert az esemény menedzsmentet tekintve nem találta meg a közös hangot az olimpiai szervezőkkel. „David úgy döntött, hogy nem dolgozik együtt velünk az olimpiáért, az ő személyes döntése volt mindez, amit természetesen nagyon sajnálunk.” – tette hozzá.

Bitel azt is elmondta, hogy a stáb többi része kitart az ötkarikás verseny mellett, mivel a londoni maratoni (és gyalogló) versenyek megszervezésére amúgy is szerződés kötelezi őket. Bedford egyes hírek szerint már februárban bejelentette lemondását, de az információ csak most vált publikussá. „A London Maratoni egy profitorientált, üzleti vállalkozás, amelyet profi szakemberek irányítanak. Számomra nagyon nehéz volt egy másik szervezettel együtt dolgozni ezen az eseményen, ráadásul egy olyannal, amely még sohasem szervezett ilyen jellegű versenyt.” – mondta az egyik brit napilapnak Bedford.

A 61 éves versenyigazgató már korábban is hangot adott nemtetszésének azügyben, hogy a londoni olimpia szervezői önkényesen módosítottak a 42 195 km-es táv útvonalán, annak érdekében, hogy az előzetesen jóváhagyott útvonal helyett még jobban London fő látványosságaira koncentráljanak. Bedford maga is kitűnő futó volt a hetvenes években, aki 1973-tól kezdődően négy évig a 10.000 méteres síkfutás világrekordját is tartotta, igaz nagy világversenyen nem tudott győzni. Bár az olimpián ezek után nem vezeti majd stábját, a hírek szerint a London Maratonin betöltött posztját megtartja a jövőben is.

Időben – és ami a mai világban szintén fontos – az előre eltervezett költségkereten belül készült el a londoni olimpiára megálmodott hegyikerékpáros pálya. Az 5 km hosszúságú pálya építését még tavaly júniusban kezdték meg, a terep rendezése során pedig összesen 500 tonna sziklát/követ és további 3500 tonna kavicsot (zúzott követ) használtak fel. Az Essex dél-keleti részén kialakított pályát első alkalommal a legjobb brit hegyikerékpárosok (Liam Killeen, David Fletcher, Kenta Gallagher, Lily Matthews) próbálhatták ki

A pálya kialakításánál koncepció volt, hogy ezúttal egy olyan hegyre vigyék a versenyt, amely kopár, így a nézők jobban átláthatják a versenyt. A korábbi mountain bike versenyek rendre erdős környezetben kerültek lebonyolításra, így kevésbé vonzották a közönséget. A londoni szervezők elképzelése szerint a versenyekre felállított ideiglenes lelátókról a versenypálya nagy része belátható lesz. A londoni olimpia női hegyikerékpár versenyét augusztus 11-én, szombaton, a férfiak futamát pedig másnap rendezik meg (a belépők 20 és 45 font között vásárolhatók az eseményekre). Az új pályához természetesen egy igazi tesztverseny is dukál, amelyet közel 100 versenyzővel idén július 31-én rendeznek majd meg a londoniak.

Az újkori olimpiák története folyamatosan növekvő adat- és információ halmaz, amelyben ugyan egyre nehezebb eligazodni, de szerencsére mindig találunk benne magyar vonatkozású részleteket is. Bár a téli sportokat tekintve nem vagyunk nagyhatalom, a most ajánlott könyvben mégis előfordulnak magyar érdekeltségű sztorik is. Az egykori NBC kommentátor, David Wallachinsky három évtizede kutatja az ötkarikás játékok történetét, amelyről téli és nyári olimpiákra külön választva jelentkezik aktuális kiadásával. Az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társasága (ISOH) elnevezésű szervezetnek is tagja a nagy tekintélyű amerikai sporttörténész, akinek könyveiben ugyan akadnak hibák (melyik lexikon jellegű műben ne lennének?), de két évente megjelenő könyvei mégis alapműnek tekinthetők a témával foglalkozók számára.

A „The complete book of the Winter Olympics – 2010 edition” című angol nyelvű könyv tavaly a vancouveri olimpia előtt jelent meg és 320 oldalban foglalja össze a téli sportágak 1924 óta íródó olimpiai történetét. Az eredmények és érdekes történetek mellett a könyv egyedüli hátránya, hogy bár 2010-es kiadást jelez, csak 2006-ig tartalmazza az eredmények. A könyvkiadás egyik paradoxona ez, hiszen a könyv iránt az olimpia előtti hetekben nyilvánul meg nagy kereslet, de így pár hét múlva idejét múlt is lesz egyben, hiszen hiányoznak belőle a 2010-es adatok. Ennek pótlásával sajnos meg kell várnunk a 2014-es, Szocsiban rendezendő olimpiát és a következő művet…

Az olimpia történet veteránjának számító Wallechinsky az ő nevével összekapcsolt könyvének újabb kiadásaiban már egy fiatalabb kollégájával (Jaime Lucky) dolgozik együtt. Az Internet világában a csatolt képen szereplő borítóval ellátott könyv könnyen megrendelhető Magyarországon is, hiszen számos on-line könyváruház kínálatában elérhető.