Számos sportoló közismert, arról, hogy téli és nyári olimpián is szerepelt már pályafutása során. Korábban voltak egyértelmű "átjárhatóságok" (ld. például gyorskorcsolyázók indulása kerékpárban), a modern sport azonban ezeken felül is számtalan furcsaságot produkált már. Gyenesei Leila (Torinóban sífutóként, majd Pekingben öttusázóként vett részt) vagy az olimpiai bajnok kenus Pulai Imre (szánkósként végül nem jutott el Vancouverbe) váltása is eléggé élesnek mondható, de akkor mit szóljunk az amerikai Katie Uhlaender terveihez. A skeletonban már kétszeres olimpikon sportoló ugyanis a napokban bejelentette, hogy Londonban súlyemelőként (!) szeretne ott lenni az olimpián.

Eddig mindössze kilenc olyan amerikai sportoló volt, aki téli és nyári játékokon is indult már, Uhlaender komolyan hisz benne, hogy ő is tagja lehet majd két év múlva ennek a klubnak: „Mindig is szinte vallásos szinten hittem az edzésekben. A főiskolán négy-öt sportágat is űztem egy időben, így hozzá vagyok szokva az intenzív tréningekhez, ahhoz, hogy naponta 4-5 órát kelljen edzeni.” A 26 éves amerikai hölgy nem tervezi feladni a skeletont sem, hiszen ebben a sportágban két összetett Világkupát, valamint világbajnoki ezüst- és bronzérmet is szerzett, így Szocsiban is ott szeretne még lenni a jégteknőben. Uhlaender a július 31-én rendezendő Rocky Mountain State Games-en szeretne először indulni a súlyemelőknél, de legfőbb célja már most is a 2011-es amerikai bajnokság lehet.
 
A sportolónő elmondása szerint bármennyire is furcsán hangzik, van hasonlóság a súlyemelés és a skeleton között. Utóbbiban a rajtnál, előbbiben pedig az emelés elindításánál kell a gyors és robbanékony láb, ráadásul mindkettő egyéni sport és viszonylag kevés média figyelemmel jár. Utóbbi tényből az is következik egyben, hogy még a sportág legsikeresebb alakjai sem "szedik meg" magukat pályafutásuk során, így talán a konkurencia sem annyira nagy. Uhlaender meglehetősen aktív életet él(t), amiben benne van (volt) a sérülés lehetősége is. A vancouveri játékok előtt tíz hónappal elszenvedett hó mobil baleste miatt volt gyengébb a térde az olimpián, ahol végül csak a 11. helyet szerezte meg. Utólag egyébként az amerikai sportolónő elismerte, hogy a grúz Nodar Kumaritashvili halálos szánkós balesete őt szinte sokkolta: „Utána szinte csak árnyéka voltam magamnak, sokkal magasabb volt a stressz szintem, mint bármikor máskor, így nem tudtam csak a versenyzésre koncentrálni.” – ismerte el a szimpatikus sportember, aki ráadásul a vancouveri baleset napján a napra pontosan egy évvel korábban elhunyt édesapjára is emlékezhetett. „Szörnyű évek állnak mögöttem, de most már tudom, hogy addig nem szeretném abbahagyni a sportot, amíg ki nem hozom belőle a maximumot” – indokolta meg a londoni terveket egy másik aspektusból a következő hónapokban elsősorban a tárcsák világára fókuszáló Katie Uhlaender.