Szurkolj Londonban !

Pénteken hetven esztendős korában elhunyt az 1968-as téli olimpián győztes síugró, Jiři Raška.
A huszadik század legjobb cseh sízőjének megválasztott Raška hazája első olyan sportolója lett, aki győzni tudott a téli olimpián. A hetven esztendős sportember a Csehország keleti részén található Novy Jicin kórházában hunyt el, halálának okát a kórház egyelőre nem közölte. Raška 1968-ban a normál sáncon lett olimpiai bajnok, emellett pedig a nagysáncon is ezüstérmet szerzett. „Raška igazi legenda volt, az ő elvesztése nagy érvágás a cseh sportnak” - nyilatkozta Milan Jirasek, a Cseh Olimpiai Bizottság elnöke.

A cseh ugró olimpiai sikerei után egy évvel, 1969-ben új világrekordot ért el Planicán sírepülésben (164 méter), emellett pedig 1971-ben megnyerte a legendás Négysáncversenyt is. Visszavonulása után 1976-tól kezdődően edzőként dolgozott. Raška tavaly októberben Vaclav Klaus államelnöktől a legrangosabb állami elismerést vehette át, ezt követően viszont többször is voltak gondjai a szívével.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportigazgatója, Christoph Dubi szerdán bejelentette, hogy legalább hat versenyszámmal bővül a 2014-es téli olimpia programja. A három év múlva Oroszországban sorra kerülő olimpián az évek óta a részvételért küzdő női síugrók végre ott lehetnek. Mellettük a férfi és női síakrobaták félcső versenyei, a biatlonosok, a szánkósok és a műkorcsolyázók csapatversenye mutatkozhat be.

A hódeszkások és a síakrobatika slopestyle (trükk) versenyszámával, valamint az alpesi sízők csapatversenyével kapcsolatban egyelőre nem hoztak döntést, a NOB szakemberei az elkövetkező hónapokban tovább vizsgálják ezen három versenyszám lehetséges programba vételét. A NOB tájékoztatása szerint ezen számok esetében elsősorban technikai jellegű (a lebonyolítással kapcsolatos) részleteket kell tisztázni ezen versenyszámok esetén.

A NOB sportigazgatója elmondta, hogy a döntés indokai között az volt a legfontosabb, hogy az adott versenyszám milyen pluszt hozhat az olimpiai játékokba. „A műkorcsolyázás például nagyon népszerű sportág. Sok országban és különböző korcsoportoknál is nagyon kedvelt, így a műkorcsolyázók csapat versenye növelheti a játékok iránti figyelmet.”

A női síugrók már a tavalyi vancouveri olimpia előtt is a végletekig (elmentek egészen a Kanadai Legfelsőbb Bíróságig is) pereskedtek sportáguk érdekében, de akkor még nem értek célt. „Hatalmas dolog, hogy a NOB úgy döntött, hogy a mi sportágunk is felkerülhet a játékokra. A női síugrás az utóbbi tíz évben rengeteget fejlődött, az olimpiai tagságra volt szükségünk ahhoz, hogy még magasabb szintre tudjunk lépni.” – mondta az amerikai Lindsey Van, aki 2009-ben Liberecben a sportág első női világbajnoka lett. A női síugrók olimpiai felvételével az is eldőlt, hogy már csak az északi összetett az egyetlen olyan téli olimpiai sportág, amelyben a hölgyek nem versenyeznek.

Bár hétfőre ígérték, mégsem született végleges döntés a 2014-es téli olimpia új sportágainak ügyében. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottságának mexikói ülésén ugyanis elnapolták a kérdést és várhatóan csak jövőre kap végleges választ minden érdekelt lobbi csoport arra a kérdésére, hogy végül melyikük képviselői lehetnek ott Szocsiban. Ahogy már korábban is írtunk róla, a szakértők a legnagyobb esélyt a női síugrás programba kerülésére látták, a korábbi kétszeri negatív döntés után azonban most sem született még számukra pozitív ítélet. Bár a hölgyek a vancouveri olimpia előtt még a Kanadai Legfelsőbb Bíróságig is elmentek keresetükkel, akkor nem mentek vele sokra, mert végül nem indulhattak az idén februári olimpián. A NOB indoka az volt, hogy a sportág még túlságosan új és a nemzetközi élmezőnynek erősödésre, szélesedésre van szüksége. A mostani határozat is arról döntött, hogy megvárják a 2011-es oslói világbajnokságot és az ottani verseny minőségének függvényében döntenek végül. „Azt mondták nekem, hogy pozitívan viszonyultak a sportágunkhoz, így nekem is így kell tennem – mondta az AP hírügynökségnek telefonon nyilatkozó amerikai Lindsey Van, aki tavaly a női síugrás első világbajnoka lett – Nem mondtak nemet, így azt gondolom, hogy továbbra is jó irányba haladunk. Számomra a kedd is olyan nap lesz, mint a többi, hiszen most is fel fogok kelni és edzeni fogok. Ugyanott vagyunk, ahol előtte, de továbbra is optimistának kell maradnunk.” A női síugrók helyzetét könnyítheti, hogy a NOB nagy erőket mozgósít a női egyenjogúsítás érdekében és mivel a téli programban már csak a síugrás és az északi összetett sportágban nincsen női verseny, így várhatóan az első lehetséges alkalommal (ha a minimális kritériumoknak megfelelnek) a gyengébbik nem síugró küzdelmei felkerülhetnek a programba. A hölgyek amúgy már 2005 óta versenyeznek a Kontinentális Kupa keretein belül és a tervek szerint a 2011/12-es szezontól kezdődően már Világkupa versenyeket is rendeznek számukra – utóbbi szintén a programra kerülés egyik kritériumának számít.

A női síugrás mellett további hat sportág képviselői is reménykednek még a téli programbővítésében, egyelőre azonban a snowboard és sí slopestyle versenyek, a sí félcső, a biatlon vegyes váltó valamint a szánkó és műkorcsolya csapatversenyek sorsáról sem született döntés Acapulcóban. Valamennyi említett szakágban lesznek világbajnoki versenyek jövőre, így a NOB Végrehajtó Bizottsága jövő áprilisra tolta el a végső döntés időpontját ebben a kérdésben. Egy konkrét döntés született csupán a sportági bővítés ügyében, hiszen a nyolc programra került sportági javaslat közül az alpesi sízők csapatversenye biztosan nem kerül fel a 2014-es téli játékok versenyszámai közé. A vancouveri olimpia után sokat kritizált női jégkorong és a most először programba került síkrossz is terítéken volt az acapulcói tanácskozáson, de mindkét sportág maradhat az olimpiai családban. Figyelemre méltó döntés is született hétfőn, amely szerint a Végrehajtó Bizottság felhatalmazta a NOB elnökét, Jacques Rogge-ot, hogy jövő áprilisban egy személyben (!) döntsön a fentebb leírt hét sportág olimpiai programba kerüléséről.

Az olimpiai játékok az elmúlt évtizedekben számos érdekességet produkáltak, ezek közül is kiemelkedik azonban a síugró Anders Haugen története, aki az olimpiai szereplését követően 50 évvel lett bronzérmes. Az Oslóban 1888-ban született Haugen testvérével az első világháború előtt emigrált az Egyesült Államokba, ahol természetesen nem hagyták abba kedvenc sportjukat, a síugrást sem. A Haugen testvérek eredményes síugrók voltak új hazájukban is, hiszen Anders négyszer, Lars pedig hétszer lett bajnok 1910 és 1926 között. Az olimpiai játékokon ugyanakkor csak Anders szerepelt az Egyesült Államok színeiben, mert Lars visszautasította a neki felajánlott csapattagságot.

Haugen már 86 éves volt, amikor 1974-ben Norvégiában megünnepelték az első téli játékok 50 éves évfordulóját. Egy norvég sportstatisztikus (a Holmenkollen símúzeum kurátora, Jacob Vaage) ezen megemlékezés és ünnepség kapcsán meglepő módon hibára bukkant az 1924-es eredménysort böngészve. A harmadiknak kihirdetett Haug pontszámait ugyanis rosszul adták össze és valójában 18,000 helyett 17,813-al végzett, vagyis csak 4. lett a 17,916 pontot szerző Haugen mögött. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismerte a hibát, így Haugen 1974. szeptember 12.-én Oslóban átvehette a neki jogosan járó bronzot az 1934-ben (tehát negyven évvel korábban) elhunyt Thorleif Haug lányától, Anna Maria Magnussentől (ld. kép balra). Anders Haugen még tíz évet élhetett olimpiai érmesként, 96 esztendős korában, 1984. április 14.-én hunyt el. Az érdekes körülmények között megszerzett érmével mindmáig ő az egyetlen amerikai síugró, aki olimpián érmet tudott szerezni.

Vannak olyan építmények, sportlétesítmények, amelyek hosszú időre egy-egy város, jelképéül szolgálnak. Ilyen lehet a napokban átadott új Holmenkollen síugró sánc is.

Eiffel-torony, Szabadság-szobor, Big Ben – csak néhány példa arra, hogy egy építmény mennyire hozzájárulhat egy város arcképének, hírnevének meghatározásához. Maracana stadion, Wembley, Madison Square Garden, Old Trafford – egy másik kiemelés, amely a fentihez hasonló megközelítéssel a sport szempontjából híres és rangos épületeket tartalmaz. A téli sportokat ismerők és szeretők számára a Holmenkollen név hasonlóan jól cseng. A norvég főváros, Oslo külvárosában található helyszín az északi sí sportok (sífutás, északi összetett, síugrás) bölcsőjének számít. Az első síugró versenyeket már 1892-ben megrendezték az itt található dombon, ahol az idők folyamán számos legendás ugró ért el kiemelkedő sikereket. A Holmenkollen otthont adhatott az 1952-es oslói olimpia síugró versenyeinek (125.000 néző előtt ugorhattak akkor – te jó ég !), három északi sí-világbajnokságnak (1930, 1966, 1982), itt rendezik hagyományosan a síugrók Északi Turné elnevezésű versenyének az utolsó állomását, az északi sportágak képviselői pedig évről-évre találkoznak itt egymással a Világkupa sorozat keretein belül. A következő kiemelkedő sportesemény a 2011-es északi sí-világbajnokság lesz. A rendezési jogot 2006-ban a norvégok csak úgy kapták meg a Nemzetközi Síszövetségtől (FIS), ha vállalták, hogy a XXI. századra már méreteiben és infrastruktúrájában is elmaradott létesítmény helyett egy vadonatúj sáncot építenek.

Az északi összetettező Bill Demong lett az északi sí (ide értve a síugrás, sífutás és északi összetett sportágakat) első amerikai olimpiai bajnoka. A vancouveri olimpiáig az amerikaiak nem jeleskedtek különösebben ezekben a sportágakban, korábbról mindössze két olimpiai érmük volt csupán. A síugró Andres Haugen egy számolási hiba miatt csak 50 év után kapott bronzérmet az 1924-es olimpia síugró versenyében (az ő története is megér majd hamarosan egy hosszabb írást). A sífutók között elért egyetlen olimpiai érmük pedig Bill Koch nevéhez fűződik, aki az 1976-os innsbrucki olimpián lett ezüstérmes 30 km-en. A sportág akkori megítélésére jellemző, hogy egyetlen amerikai újságíró sem volt jelen a Koch féle siker alkalmával. Bill Demong története azonban ma már valószínűleg hatalmas szalagcímekben szerepel az amerikai sajtóban, hiszen a tavalyi libereci világbajnokág álomszerű (4 versenyszám - 3 arany) amerikai szereplése után itt Vancouverben már szinte (el)várták a sikereket északi összetettben is.

Az osztrák síugró válogatott hétfői csapat aranyérme során Thomas Morgenstern történelmet írt. Ő lett ugyanis ezzel mindössze a második olyan osztrák téli sportoló, aki három aranyérmet szerzett. Korábban ez a bravúr csak a legendás (tavaly augusztusban elhunyt) alpesi sízőnek, Toni Sailernek sikerült, aki az 1956-os olimpia mindhárom számában győzni tudott. Morgenstern Torinóban egyetlen tizeddel előzte meg a nagysáncon Andreas Koflert, majd tagja volt a 2006-ban és most is aranyérmet nyerő osztrák csapatnak. A „Morgi” becenévvel illetett ugróhoz ma este felzárkózhat az északi összetettező, Felix Gottwald is, amennyiben a csapatversenyben aranyérmet szerez az osztrák együttessel. Íme az osztrákok jelenlegi eredményességi rangsora a téli olimpiákat tekintve:

Az olimpia tízedik napján négy versenyszámban avattak bajnokot Vancouverben. A németek sífutásban szereztek aranyérmet, aminek köszönhetően átvették az éremtáblázaton a vezetést az ezúttal győzelem nélkül maradó amerikaiaktól.

Hatalmas bravúrt vitt véghez a svájci Simon Ammann a vancouveri olimpián, a nyolc év kihagyás után mindkét egyéni síugró versenyt megnyerő Ammann ugyanis megismétlete a XX. század elején versenyző amerikai atléta, Ray Ewry teljesítményét. Olyanra ugyanis (a téli és a nyári játékok összesített történetében) korábban csak egyszer volt példa tudomásom szerint, hogy valaki nyolc év különbséggel tudjon két egyéni versenyszámban is győzni. Ewry 1900-ban és 1908-ban nyerte meg a helyből távolugrást és a helyből magasugró versenyszámot is, igaz ő a svájci ugróval ellentétben a köztes olimpián (1904-St. Louis) is megnyerte a két számot.