Ismét magyar játékvezető nevét harsogják majd a hangfalak Londonban a 2012-es nyári olimpiai játékokon. Újra, mint eddig sokszor – három olimpián és számos rangos versenyen – ott lesz egy olyan ember, aki a magyar röplabdasport zászlóvivője, akinek neve hallatán tudja mindenki: röplabda, Magyarország. Ő Hóbor Béla, egy igazi úriember, a szakma legjobbja, aki olyan tudással és tapasztalattal rendelkezik, amelyről néhányan csak álmodni mernek. Egy nemzetközileg elismert szaktekintély, az egyik legkiválóbb, ha nem a legkiválóbb játékvezető a röplabda világában. A nagy hírrel kapcsolatban elsőként a hunvolley.hu-nak adott exkluzív interjút.
- Milyen érzés a csúcson lenni? Ugye mondhatjuk, mint a sportolóknál, a játékvezetőknek is a csúcs az olimpia, tehát az olimpián való részvétel?
- Ez így van. A játékvezető számára is a legnagyobb dolog az olimpiára való kijutás. Számomra ez negyedik alkalommal adatik meg és végtelenül boldog vagyok emiatt. Nagyon jó érzés, tegnap kaptam meg az értesítést a Nemzetközi Röplabda Szövetségtől.
- 2000 Sydney, 2004 Athén és 2008 Peking. Van szívednek kedves helyszín? Hol érezted legjobban magad?
- Utólag visszagondolva talán Sydney, mert ez volt az első olimpia az életemben és ezen az olimpián egy óriási megtiszteltetés ért, a férfi döntőben második játékvezető lehettem. A következő Athén volt, de bevallom őszintén nem volt annyira kellemes emlék. Nem a mérkőzések miatt, hanem a körülmények nem voltak megfelelőek. Talán emlékszel rá, hogy az nem volt egy kész olimpia. A parkosítás, a kiszolgáló helységek bizony-bizony az utolsó pillanatban készültek el. A pekingi olimpia a tökéletesség határát súrolta, lehetett látni, hogy a pénz nem számított. Ha jól emlékszem csak a röplabda versenyeken 1500 önkéntes dolgozott a teremröplabdáért, ami egy óriási szám. Visszatérve az első kérdésedre a legkedvesebb helyszín Sydney és a legkedvesebb mérkőzések a döntők, mert erre emlékszik az ember a legszívesebben. De hangsúlyozom, az olimpiára nem szabad úgy kimenni, hogy a döntőt vezetem vagy sem, mindig az első mérkőzéssel kell kezdeni és lépni a következőre. Minden egyes mérkőzésen a maximális teljesítményt kell nyújtani.
- Egy kicsit utazzunk vissza időben. Hogy kerültél a röplabda közelébe? Hogy lesz az emberből játékvezető?
- A XVI. kerületben, a Corvin Mátyás Szakközépiskolában érettségiztem. Volt ott két nagyon kedves testnevelő tanár, a Keszthelyi házaspár, akik bár szertornászok voltak, de nagyon szerették a röplabdát is, ami miatt az osztályok közötti bajnokságokon a röplabda dominált. Ezeken a versenyeken a játékvezetők azokból az osztályokból kerültek ki, akik nem játszottak. természetesen én is sorra kerültem, és akkor szembesültem azzal, hogy a röplabdázásnak nem csak azok a szabályai, hogy kint vagy bent van a labda, hanem sokkal összetettebb. Ebben az időben, 1977-ben a Budapesti Röplabda Szövetség egy alapfokú játékvezetői tanfolyamot hirdetett és arra jelentkeztem. Ott kezdődött az egész, hogy ’77 májusában levezettem egy serdülő másodosztályú mérkőzést és mondhatom onnan töretlenül ívelt a pályám fölfelé.
- Térjünk vissza a jelenhez. Mi kell ahhoz, hogy valaki kijusson egy olimpiára, mint játékvezető? Mi alapján választják ki az arra legérdemesebbet?
- Gondolom az elmúlt négy év teljesítményét veszik figyelembe. Minden év januárjában a Nemzetközi Szövetség vezérkara összeül és ennek a vezérkarnak az egyik bizottsága, a játékvezetői bizottság megvizsgálja az addigi teljesítményt. Gondolom ez is közre játszott abban, hogy kijutottam az olimpiára.
- Egy nemzetközi vagy bármilyen verseny idején másra is van időtök vagy ilyenkor csak a munka van?
- Ez nagyon változó, mivel nagyon sűrű a program minden egyes verseny alkalmával. Az olimpiákat tekintve Sydney-ben volt időm. Ott minden másnap elmentem az Operaházhoz, ami egy fantasztikus dolog volt. Pekingben pedig volt szerencsém a Nagy Falon sétálni. Más az olimpia és más mondjuk egy Bajnokok Ligája. Ott egyik nap megyünk, levezetjük a meccset és másnap már utazunk is vissza.
- Mi a következő lépcsőfok, mit tervezel?
- Ebben az évben betöltöm az 55-dik életévemet, ami egy olyan határ, ami után már nemzetközi szinten nem bíráskodhatok. Bár december 31-el szögre kell akasztanom a sípot, de szeretnék továbbra is röplabdával foglalkozni, akár játékvezetői megfigyelőként, akár supervisorként különböző nemzetközi eseményeken (Világkupa, BL, stb.), bízom benne, hogy lesz lehetőségem.
A londoni olimpia közeledtével ismét előtérbe kerül a KVALIFIKÁCIÓ fogalma, amely sok sportoló számára alapvetően határozza meg az olimpiai felkészülést. A kvalifikáció megszerzése sportáganként különböző módon lehetséges, van ahol ranglisták alapján alakul ki, van ahol egyetlen verseny, máshol pedig hosszú, akár másfél éves versenysorozat után jön létre az olimpián résztvevők mezőnye. Mivel még több mint két év van hátra a londoni olimpiáig, így néhány sportágban még csak most kerülnek pontosításra/véglegesítésre a kvalifikációs feltételek, így vannak ezzel például a röplabdázók is. A NOB pénteken Lausanne-ban elfogadta a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) áprilisban hozott határozatát, amely a korábbiakhoz képest némiképp módosította a sportág kvalifikációs rendszerét. A legfontosabb változás a strandröplabdázóknál lesz, ahol az olimpiai részvételi jogot Londonra a párosok már nem saját maguk részére, hanem országuk számára szerezhetik meg. A 24 csapatos londoni strandröplabda tornán a házigazdák párosa mellett a nemzetek pontversenyének 2012. június 17-ei állása alapján az első 16 nemzet nevezhet párosokat, a fennmaradó hét helyre pedig az öt kontinens kupagyőztesei (ez új sorozat lesz) és a Világkupa sorozat két döntős országa nyerhet el még olimpiai részvételi jogot. Az egyes nemzeti szövetségek ezt követően saját hatáskörben dönthetnek - az országonként maximálisan két - páros(ok) nevezéséről.
Utolsó kommentek