Szurkolj Londonban !

A közelmúltban jött haza a magyar olimpikonok csapata az 50 éves jubileumi látogatásáról Rómából. A Róth Tamás által készített alábbi képen jó néhányan római olimpikonunk szerepel. A mai feladvány pedig erről szó, vajon kik vannak a képen?

1960. augusztus 25. és szeptember 11. között rendezték Rómában a XVII. Nyári Olimpiai Játékokat. Az ötvenedik évfordulóra Rómába utazott a magyar sportolók küldöttsége az egykori helyszínek megtekintésére, az olimpia eseményeinek felelevenítésére. Az utazást a Mező Ferenc Közalapítvány szervezte, a résztvevők között volt 21 római olimpiai érmes. Az útról dr. Hencsei Pál beszámolóját közöljük, Róth Tamás fotóinak felhasználásával:

"A három nap alatt számos egykori versenyhelyszínt kerestünk fel. Castelgandolfoban megtekintettük az Albano tavat, ahol a kajak-kenu versenyeket bonyolították le. Sportolóink (Szőllősi Imre, Mészáros György, Kassai Farkas András, az Egyesült Államokból hazautazott Szente András és Törő András) meghatottan emlékeztek versenyeikre, amelyeken tized másodperceken múlt a jobb helyezésük. Sajnos, a céltorony már elkorrodeált, a lelátót benőtte a gaz, és a tavon már nem rendeznek versenyeket.

Az öttusázók (Németh Ferenc, Nagy Imre és Balczó András) nem ismertek rá a futás helyszínére. 1960-ban csak néhány fa volt a kopár, barátságtalan területen, most pedig gyönyörű pázsittal, bokrokkal, hatalmas fákkal borított golf klub működik itt. A Palazzo dei Congressi a vívó versenyek színhelye volt. A hatalmas épületben az ezüstérmes női tőr csapat tagjai (Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó és Juhász Katalin) elevenítették fel az izgalmas csörtéket. Az öttusázók is itt vívtak, Nagy Imre volt egyéniben a legjobb, és a csapatban is a magyarok nyerték ezt a számot.

A Stadio del Nuoto az úszó versenyek és a vízilabda mérkőzések színhelye volt. A bronzérmet nyert vízilabda válogatottunkból hatan emlékeztek az egykori mérkőzésekre (Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Katona András, Kárpáti György, Konrád János). Az Olimpiai Stadionba a Márvány Stadionon keresztül (itt rendezték a gyeplabda mérkőzéseket) egy alagúton át jutottunk be. 50 évvel ezelőtt ugyanígy vonultak be a sportolók a megnyitó ünnepségre. Az Olimpiai Stadionban rendezték az atlétikai versenyeket, itt szerzett bronzérmet Rózsavölgyi István és Kulcsár Gergely is. Rózsavölgyi elérzékenyülten nyilatkozott a TV-nek az izgalmas 1500-as döntőről. A stadionban tartott ünnepségen a VIP páholy előtt Tar László röviden ismertette a római magyar sikereket, majd Róth Tamás meghajtotta nemzeti zászlónkat és elénekeltük a Himnuszt, elhunyt olimpikonjainkra emlékezve.

A Flaminio Stadionban labdarúgóink három mérkőzést játszottak. Sajnos, időhiány miatt csak kívülről láthattuk a stadiont, így Novák Dezső is csak távolról nézhette a mérkőzések színhelyét. Ugyancsak kihagytuk a Basilica di Massenziot, a birkózók, köztük Polyák Imre szereplésének helyszínét. A helyszíneken kívül felkerestük az olimpiai falut, ahol a magyarok szállásának falára emléktáblát helyeztünk el.

A CONI, az Olasz Olimpiai Bizottság a Piazza del Campidoglion, a Városháza előtti téren tartotta megemlékező ünnepségét. Voltak beszédek, galambok eleresztése, az olimpiai zászló behozatala, két olimpiai bajnok, az olasz ökölvívó Benvenuti és az amerikai rúdugró, Donald Bragg visszaemlékezése, az olimpiai láng meggyújtása (a fáklyavivő 50 év után ismét Giancarlo Peris volt), valamint Bodnár András átadta Giani Alemanonak, Róma polgármesterének az olimpiai faluba elhelyezendő emléktáblát. Sajnos, csak az újságból derült ki, hogy 11 ország egykori sportolói voltak jelen a megemlékezésen. Sikerült aláírást gyűjtenünk David Theile ausztrál úszó olimpiai bajnoktól, az ír Delany-től, aki Melbourne-ben nyerte az 1500 m-es síkfutást, a japán Chiba Kenro evezőstől, a 672-es rajtszámú Pantilat izraeli futótól, egy brit tornásznőtől.

Részt vettünk a magyar Nagykövetség fogadásán, valamint egy olimpiai relikvia kiállításon, ahol aranyérmek, oklevelek, formaruhák, fényképek, bélyegek, képeslapok, újságok, videók, stb. láthatók. A program egy három órás autóbuszos városnézéssel egészült ki.

Az utazás a hazaérkezés után az Olimpiai Parkban fejeződött be, ahol felkerült egy emlékszalag az Olimpiai Bajnokok Klubja zászlajára, továbbá koszorúval emlékeztünk elhunyt olimpiai bajnokainkra."

Ismét egy olyan dolog, amely magyar ötlet alapján indult el. Lemhényi Dezső, az Olimpiai Bajnokok Klubjának alapító elnöke, a legendás Butykó ötletére a magyar sportolók ugyanis 1998-ban a helyszínen ünnepelték az 1948-as nyári olimpia 50. évfordulóját. A következő alkalommal, Helsinkiben a megismételt ünnepélyes megnyitón már mások is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így fél tucat egykori résztvevő ország sportolói jelentek meg. A melbourne-i olimpia félévszázados évfordulóján (2006) pedig immáron negyven ország képviseltette magát Ausztráliában.  A római olimpia (1960) évfordulójára szervezett ünnepségre szerdán utazott el a magyar sportolói küldöttség, a pontos résztvevők listáját a mob.hu honlap alábbi cikke tartalmazza. A most már hagyományossá váló megismételt megnyitó ünnepségen ezúttal is ott volt az immáron 68 esztendős Giancarlo Peris, aki annak idején 18 esztendősen a fáklyaváltó utolsó tagjaként az olimpiai megnyitón szintén meggyújtotta a fáklyát.

A magyar érmesek és aranyérmesek mellett számos más országból is érkeztek egykori sikeres sportolók. Köztük volt az ökölvívó olimpiai bajnok olasz Nino Benvenuti, illetve az amerikai rúdugró bajnok, Don Bragg is, akik mindketten ünnepi beszédet is mondtak az augusztus 25-ei ünnepségen. Bragg a beszéd lezárásaként ismét előadta azt a híres Tarzan-üvöltést, amivel a dobogó tetején köszöntötte a közönséget ötven évvel ezelőtt is.

 Elfelejtett bajnokok névre hallgató sorozatunkban szeretnénk olyan sportembereket bemutatni, akik bár nagyszerű eredményeket értek el az ötkarikás játékokon, ennek ellenére keveset tudunk róluk. Negyedikként a hétszeres olimpiai bajnok szovjet tornászt, Borisz Anfijanovics Sahlint (született Ishim, 1932. január 27.-én - meghalt: 2008. május 30.) mutatjuk be.

Az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) mai döntésének értelmében Róma városa szállhat harcba a 2020-as nyári olimpiai játékok megrendezéséért. A főváros Velencével szemben nyerte meg az országon belüli küzdelmet, amelyre azért volt szükség, mivel egy olimpiára egy országból csupán egyetlen város pályázhat. Velence mellett korábban Bari és Palermo is komolyan érdeklődött az esetleges rendezés iránt, de végül előbbit kizárták, utóbbi pedig visszalépett. Az olasz főváros, Róma 1960-ban már volt házigazdája nyári olimpiának, míg a 2004-es olimpiáért folyó versengésben Athénnal szemben a szavazási folyamat végső fázisában maradt alul. Az olaszok most abban bíznak, hogy a 2016-os riói olimpia után négy évvel ismét európai helyszínt választ a NOB. A tíz év múlva esedékes nyári játékok lebonyolítása iránt Róma mellett még három dél-afrikai (Durban, Johannesburg és Fokváros) valamint két japán (Tokió, Hirosima) város, Dubai (Egyesült Arab Emírségek) Isztambul (Törökország) is érdeklődik még. Az elmúlt években budapesti rendezési szándék is körvonalazódott, a megpályázást előkészítő törvény azonban nem került fel az előző Országgyűlés napirendjére.

A becenév általában árulkodó, ha egy 140 kilós embert Picinek becéznek, annak megvan a maga oka. Az őt személyesen ismerők szerint félelmetes termete és fizikai ereje ellenére egy jámbor, jóravaló sportember volt, akit fájdalmasan fiatalon hívott magához a Teremtő. Negyven évvel ezelőtt, 1970. április 4-én az Alkotmány és a Honvéd utca kereszteződésében autóbalesetet szenvedett Kozma István, minden idők egyik legjobb magyar birkózója. Az autóból ugyan még saját lábán kiszálló sportembert később kórházba szállították, halálát végül vesesérülése okozta, öt nappal később, április 9-én hunyt el.

Egyelőre a nagy előd, Abebe Bikila nyomába sem érhet az etióp maratoni futó, Siraj Gena, a hétvégi római maratoni győztese azonban méltó módon ünnepelte meg, hogy honfitársa után kereken 50 évvel ő is győzni tudott a 42 195 méteres táv végén az olasz fővárosban. A 25 esztendős futó ugyanis magabiztos vezetéssel közelített a befutóhoz, majd 300 méterrel a cél előtt levette mindkét cipőjét, így mezítláb futva, a megállás ellenére is kitűnő idővel (2:08,39) haladt át a célvonalon.Gena tette azonban nem volt teljesen önzetlen, az 1960-as futás évfordulójára gondolva ugyanis a szervezők 5.000 euros-s bónuszt ajánlottak fel annak, aki mezítláb célba érve nyeri meg a maratoni távot. Siraj Gena előnyéből futotta a gesztusra, így az anyagi siker mellett méltó módon emlékezhetett honfitársára.