A londoni olimpia közeledtével a szigetországban is jobban előtérbe kerülnek az olimpiai hagyományok. A 2012-es nyári olimpia előtt a brit sportélet történelmi adósságot pótolhat az ország első olimpiai bajnokával, Launceston Elliot-tal szemben. Az 1896-os athéni olimpián győztes sportoló a Melbourne egyik külvárosában található Fawkner temetőben egy jelöletlen sírban nyugszik, ami azonban hamarosan megváltozhat. „Nagy szégyen, hogy első bajnokunk egy jelöletlen sírban nyugszik. Nem akármilyen utazást tett meg ő is annak idején az olimpiai győzelemig.” – nyilatkozta egy ausztrál lapnak Sebastian Coe a londoni szervezőbizottság elnöke, aki maga is kétszeres olimpiai bajnok, így tudja, hogy mivel jár az ötkarikás játékokon elért siker. A Brit Olimpiai Szövetség (BOA) a hírről értesülve természetesen azonnal a megoldáson kezdett el dolgozni, melynek eredménye az lesz, hogy Elliot hamarosan sírkövet kap majd, amely megemlékezik arról, hogy ő volt - az olimpiákon azóta is roppant sikeres - Nagy-Britannia első olimpiai bajnoka.
Az ausztrálok számára azért is lehet meglepő a múlt iránti közömbösség, mert az ő első olimpiai bajnokuk, Edwin Flack számos utcának, térnek adta a nevét hazájában, ráadásul otthonában, Berwickben egy bronz szobor is emléket állít az 1935-ben elhunyt sportolónak. Az 1896-ban atlétikában (800 és 1500 méteren) győztes ausztrál futóról ráadásul 1996-ban az olimpiai centenárium évében külön bélyeget is bocsátottak ki az ötödik kontinensen.
A skót arisztokrata családból származó Elliot ezzel szemben szinte teljesen a feledés homályába merült hazájában. Flackhez hasonlóan ő is az 1896-os athéni olimpián remekelt, ahol bajnoki címet szerzett az egykarú súlyemelésben (71 kg-al), emellett pedig a kétkarú emelésben is ezüstérmes lett. A birkózásban és a 100 méteres síkfutásban is induló Elliot 1874-ben Indiában született, de Tasmániában nevelkedett – talán ezzel is magyarázható, hogy kevés nyomot hagyott a brit sportéletben. Első felfedezője Eugen Sandow, a modern testépítés megalapozója volt, akinek a szárnyai alatt 19 évesen már brit súlyemelő bajnoki címet szerzett. Mivel az 1900-as párizsi olimpián nem rendeztek súlyemelő versenyeket, így akkor diszkoszvetésben indult és a magyar Bauer Rudolf mögött a 11. helyen végzett. Elliot 1923-ban vándorolt ki Ausztráliába, ahol Melbourne mellett egy farmon élt, mielőtt 1930. augusztus nyolcadikán rákbetegségben életét veszítette.
A rá nehezedő sportszakmai nyomás miatt nem vár könnyű feladat Daleyre a következő egy évben, amelyet ráadásul nehezít édesapja pénteken este bekövetkezett halála is. Robert Daley-nél öt évvel ezelőtt diagnosztizálták az agytumor nevű betegséget, amely a kezelések hatására egy időre tünetmentessé vált. A daganat 80%-ának eltávolítása ellenére azonban idén februárban ismét jelentkeztek a betegség jelei, amelyek a végletekig legyengítették a 40 esztendős apuka szervezetét. „Az ő bátorsága és rákbetegséggel szembeni harcban felvállalt küzdelme volt az, amely megmutatta, hogy milyen erő rejtőzhet egy szülőben. Az ő szellemisége is segítette fiát abban, hogy még jobb sportolóvá váljon. Amikor a brit olimpiai csapat egy év múlva bevonul majd az Olimpiai Stadionba, akkor tudjuk, hogy az ő szelleme is velünk lesz majd, aki örökké motiválni fogja a brit olimpiai csapat tagjait.” – szól a Brit Olimpiai Szövetség (BOA) szombati szomorú hangvételű közleménye.
Utolsó kommentek