Szurkolj Londonban !

Vasárnap életét vesztette Samuel Wanjiru, a maratoni futás 2008-as olimpiai bajnoka. A 24 esztendős kenyai sportoló az ország legmagasabban fekvő városában, a Nairobitól 150 kilométerre fekvő Nyahururu-ban található apartmanjának balkonjáról esett ki. A rendőrség egyelőre vizsgálja az esetet és nem lehet tudni, hogy az utóbbi időszakban több magánéletbeli problémával küzdő Wanjiru öngyilkos lett-e vagy egyéb okból ugrott le. Az első hírek arról  szólnak, hogy a kenyai futó felesége lepte meg látogatásával férjét, akit azonban egy másik nővel talált az ágyban és rájuk zárta a hálószoba ajtaját.

Wanjiruval kapcsolatban tavaly októberben életveszélyes fenyegetés és illegális fegyverbirtoklás miatt eljárás, a kenyai futó a hírek szerint egy féltékenységi dráma közepette feleségét, Tereza Njerit és egyik testőrét, William Masindét is megfenyegette a birtokában lévő AK-47-es gépfegyverrel.  A maratoni futás első kenyai olimpiai bajnoka aztán januárban kisebb sérülésekkel megúszott egy közlekedési is. Egy kátyút került ki a kocsijával, amikor összeütközött egy szemben haladó autóval. A karambol következtében – amely után szemtanúk szabadították ki a roncsból – csupán a karja sebesült meg.

Váratlanul bejelentette lemondását David Bedford, a londoni olimpia maratoni futóversenyeinek igazgatója. Mivel a brit főváros évtizedek óta rendez rangos futó versenyeket, így a 2012-es játékokra nem szerződtetett külön stábot az olimpiai szervező bizottság, hanem megállapodott a rangos London Maratonit évente megrendező szervezettel. Ezt a csapatot vezette korában Bedford, aki most váratlanul, alig 16 hónappal a játékok előtt távozott posztjáról. Egyik vezető társa, Nick Bitel úgy nyilatkozott az AP hírügynökségnek, hogy szerinte Bedford azért mondott le, mert az esemény menedzsmentet tekintve nem találta meg a közös hangot az olimpiai szervezőkkel. „David úgy döntött, hogy nem dolgozik együtt velünk az olimpiáért, az ő személyes döntése volt mindez, amit természetesen nagyon sajnálunk.” – tette hozzá.

Bitel azt is elmondta, hogy a stáb többi része kitart az ötkarikás verseny mellett, mivel a londoni maratoni (és gyalogló) versenyek megszervezésére amúgy is szerződés kötelezi őket. Bedford egyes hírek szerint már februárban bejelentette lemondását, de az információ csak most vált publikussá. „A London Maratoni egy profitorientált, üzleti vállalkozás, amelyet profi szakemberek irányítanak. Számomra nagyon nehéz volt egy másik szervezettel együtt dolgozni ezen az eseményen, ráadásul egy olyannal, amely még sohasem szervezett ilyen jellegű versenyt.” – mondta az egyik brit napilapnak Bedford.

A 61 éves versenyigazgató már korábban is hangot adott nemtetszésének azügyben, hogy a londoni olimpia szervezői önkényesen módosítottak a 42 195 km-es táv útvonalán, annak érdekében, hogy az előzetesen jóváhagyott útvonal helyett még jobban London fő látványosságaira koncentráljanak. Bedford maga is kitűnő futó volt a hetvenes években, aki 1973-tól kezdődően négy évig a 10.000 méteres síkfutás világrekordját is tartotta, igaz nagy világversenyen nem tudott győzni. Bár az olimpián ezek után nem vezeti majd stábját, a hírek szerint a London Maratonin betöltött posztját megtartja a jövőben is.

A nyolcszoros olimpia érmes (kétszeres bajnok) amerikai rövidpályás gyorskorcsolyázó, Apolo Anton Ohno úgy döntött, hogy novemberben New Yorkban kipróbálja a maratoni futást. „Még sohasem futottam 15 kilométernél többet, ezért nagyon kemény feladat lesz a maratoni. Rövidpályás gyorskorcsolyázó vagyok, két és fél percnél többet nem töltök verseny közben a pályán. Most viszont négy, öt vagy akár hat órányi mozgás is várhat rám.” – mondta Ohno. Az órával amúgy nem akar majd foglalkozni, csak egyetlen dolog érdekli a 42 195 méter során: célba akar érni. „Nem fogok úgy nekiugrani a távnak, mint teszem azt a jégen 500 méteren.” – jelezte egyértelmű terveit Ohno.

Apolo Anton Ohno kihagyta az olimpia utáni (2010/11-es) Világkupa szezont, a new yorki futás terve pedig azt vetíti előre, hogy vélhetően a következő évben sem látjuk őt a jégen. Sokak szerint ez a bejelentés egyben Ohno visszavonulását is jelenti. A mindössze 28 éves sportoló azonban még nem döntött a folytatásról és arról sem, hogy ott lesz-e a 2014-es, Szocsiban rendezendő olimpián. „Csak esélyt kaptam arra, hogy egy kicsit élvezzem az életet. Csodálatosan telnek a napjaim korcsolya nélkül, tizenöt évet áldoztam rá az életemből, hogy a világ legjobbja legyek rövidpályás gyorskorcsolyában, most mással is szeretnék foglalkozni.„ – adott diplomatikus választ a jövőjét firtató kérdésekre.

Ohno amúgy szeret a saját sportágától idegen területeket is kipróbálni, 2007-ben például megnyerte (profi táncos partnernőjével, Julianne Hough-hal) az Egyesült Államokban nagyon népszerű Dancing with the Stars című műsort is.

A közelmúltban a Spuri Futómagazinban jelent meg egy terjedelmes írás minden idők egyik legnagyszerűbb atlétájáról, Abebe Bikiláról. A szerző (tapirka1014) engedélyével az alábbiakban közöljük a cikket az etitóp cseh legendával kapcsolatban:

A maratoni futás legendás, kétszeres olimpiai bajnoka 1932 augusztus 7-én, a Los Angeles-i olimpia maratonijának napján született Etiópiában, egy Jato nevű kis faluban, Addis Abebától 130 km-re. Édesapja pásztor volt, a kis Abebe az iskola mellett szintén pásztorkodással töltötte idejét. A hagyományos „Qes” iskolát 12 évesen fejezte be. Gyermekkorában tehetséges úszónak és lovasnak számított, valamint kiemelkedően jó volt a tradicionális „Gena” (a hokihoz hasonló, a Karácsonyhoz kapcsolódó csapatjáték) nevű játékban.

17 éves korában a fővárosba került, a hadseregben próbált karriert építeni, a birodalmi testőrség tagja lett. Sportolói karrierje is itt, de csak jóval később, 24 éves korában kezdődött. Egy katonai bemutatón felvonultak az 1956-os melbourne-i olimpiára utazó sportolók is. Bikila a válogatott melegítőt látva elhatározta, hogy ő is részt akar venni a játékokon. Még ebben az évben részt vett a katonai atlétikai bajnokságon. A futók között akkoriban Wami Biratu volt a „sztár” ő tartotta az etióp csúcsot 5.000 és 10.000 méteren is. A maratonin is mindenki az ő győzelmét várta, így óriás meglepetést okozott, amikor néhány kilométerrel a rajt után egy teljesen ismeretlen atléta vette át a vezetést, folyamatosan növelte előnyét és végül meggyőző fölénnyel nyerte a versenyt. Ő volt Abebe Bikila. Ekkor figyelt fel rá Onni Niskanen svéd edző, aki az etióp hadsereg atlétáit készítette fel. Az edzőtáborokban nem voltak ritkák a 30 km feletti hosszú futások és az sokszor ismételt 1500-as résztávok. Mindezt gyakran mezítláb teljesítették a futók a 2000 méteres tengerszint feletti magasságon a sziklás talajon. A közös munka meghozta a gyümölcsét, hamarosan Bikila tartotta az 5000-es és 10000-es csúcsot is.

1960 – Róma

A remek eredmények ellenére az olimpiai csapatba csak egy szerencsétlen (vagy szerencsés, nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően került be. Wami Biratu focizás közben eltörte a bokáját, így esett a választás Bikilára.

A római olimpia maratoni versenye talán minden idők legkülönlegesebb ötkarikás maratonja volt. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy se a rajt, se a cél nem került az olimpiai stadionba. A szervezők szerették volna megmutatni az egész világnak városuk építészetét, történelmi emlékeit, ragyogását, így egy olyan útvonalat találtak ki, amely a város legszebb pontjait érintette. A rajt a Piazza di Campidoglio-n volt, a cél pedig a Colosseum mellett álló Konstantin diadalívénél. A nagy meleget elkerülendő a mezőny délután fél hatkor rajtolt, az útvonal vége felé olasz katonák álltak sorfalat és fáklyákkal világítottak a futóknak.

A játékok cipő szponzora az adidas volt. A „beugró” Bikila nem talált magának kényelmes cipőt a helyszínen, így alig néhány órával a rajt előtt úgy döntött, hogy mezítláb fog futni, úgyis gyakran edzett így a versenyekre készülve.

Niskanen felhívta a figyelmét a fő riválisokra, kiemelve a 26-os rajtszámmal versenyző marokkói Rhadi Ben Abdesselamot. Nem tudni miért, a marokkói nem ezt a rajtszámát viselte, hanem a pályaversenyekre kapott 185-öst. Bikila futás közben végig a 26-ost kereste, de nem találta, miközben a verseny nagy részét együtt futotta vele, úgy, hogy nem is tudott róla. Féltáv után csak ketten maradtak elöl, így futottak egészen a Piazza di Porta Capena-ig, amely alig 500 méterre volt a céltól. Itt Bikila mintegy égi jelként megpillantotta, az Axumi Obeliszket, melyet az olasz megszállók hurcoltak el 1935 végén Etiópiából és itt állítottak fel. Tempót váltott és 2:15:16.2-es új világcsúccsal (akkor még nem hivatalos világcsúcs), 25 másodperces előnnyel első fekete afrikaiként aranyérmet nyert a nyári játékokon. Győzelme után megkérdezték, hogy miért futott mezítláb: „Meg akartam mutatni a világnak, hogy hazám, Etiópia eltökéltségével és hősiességével mindig győz.”

Másnap az olasz lapok arról cikkeztek, hogy 25 évvel korábban az egész olasz hadsereg kellett Etiópia meghódításához, Róma meghódításához viszont elég volt egyetlen etióp katona.

1961-ben nyert egy-egy maratonit Görögországban, Japánban és Kassán, majd hazatért és két évig nem indult nemzetközi versenyen. 1963-ban Bostonban 5. lett, ez volt az egyetlen olyan befejezett maratonija, amit nem nyert meg. Ezután a tokiói olimpiáig nem indult több nemzetközi versenyen, egyes források szerint Etiópiában többször is rajthoz állt, más források szerint a szomáliai határ közelében teljesített katonai szolgálatot.

1964 – Tokió

6 héttel az olimpia előtt vakbélgyulladással műtötték, a tokiói repülőtéren még kicsit meggörnyedve szállt le a gépről. A műtét és a verseny rajtja között egyszer sem futott, az ellenfelek nagyon jó formában voltak. Legnagyobb esélyesnek az amerikai Buddy Edelent tartották, aki 1963-ban 2:14:28-ra javította a világcsúcsot. Ez a verseny azonban senki másról nem szólt, csak Bikiláról, aki ezúttal cipőben (Puma) futott. A könnyű, sík, oda-vissza pályán az 1960-ashoz hasonló taktikával 20 km-ig ment az élmezőnnyel, majd onnan folyamatosan gyorsított. A fordítónál még csak 15 másodperc előnye volt a későbbi második helyezettel szemben, ez a végére több mint 4 percre nőtt. Hihetetlen világcsúccsal, 2:12:11-gyel győzött. A célban 75.000 ember tomboló ünneplésével a háttérben, mintha csak egy laza edzést futott volna, elkezdett nyújtani. A verseny 5. helyezettje Sütő József lett 2:17:55-ös idővel.

Abebe Bikila az első futó, aki maratoni távon két aranyérmet is tudott nyerni, egyedül a német Waldemar Cierpinski tudta ezt a bravúrt megismételni.

1968 – Mexikóváros

Tokióból hazatérve az egész ország hősként ünnepelte, az etióp császár is fogadta és egy fehér Volkswagen Bogárral ajándékozta meg. ’65-66-ban három maratonin indult, mindhármat megnyerte. Ezután folyamatosan kisebb sérülésekkel bajlódott, Mexikóba is úgy utazott, hogy a lábfejében egy kis csont el volt törve. A versenyen a szimbolikus 1-es rajtszámot kapta, sajnos nem tudott élni a lehetőséggel, 17 km-nél a nagy fájdalmak miatt fel kellett adnia a versenyt. Előtte még jelezte honfitársának Mamo Woldénak, hogy ő maradt Etiópia egyetlen reménye az aranyéremre. Ő élt is a lehetőséggel és megnyerte a versenyt.

1969 után

1969-ben a fővárosban autóját vezetve tragikus autóbalesetet szenvedett, melynek következtében súlyosan megsérült. Amikor a császár látta, hogy Etiópiában nem tudják megfelelően kezelni, azonnal Nagy-Britanniába, a Stoke Mandeville kórházba szállíttatta, ahol 9 hónapig kezelték. Bikila deréktól lefelé megbénult, többet nem tudott lábra állni, de a sport iránti szenvedélyét nem vesztette el. Megerősítette karját, szép eredményeket ért el íjászatban, valamint Norvégiában megnyert egy mozgássérült sportolók számára kiírt kutyaszán versenyt is.

Az 1972-es müncheni olimpia maratoni versenyének díszvendége volt, szerette volna látni, ahogy Mamo Wolde megismétli a duplázását, az etióp végül bronzérmet szerzett. Az olimpiai bajnok Frank Shorter lett, aki miután átvette az aranyérmét, odament Bikilához, hogy kezet foghasson vele.

A baleset szövődményének tartották azt az agyvérzést, amely 1973. október 23-án a halálát okozta. Abebe Bikila 41 éves volt. A császár a temetés napját nemzeti gyásznappá nyilvánította, 65.000 ember és maga az uralkodó kísérte utolsó útjára az Addis Abeba-i Szent József templomban.

A legenda

15 maratonin indult, 13-at fejezett be, ebből 12-t megnyert. Mindkét olimpiai aranyérmét világcsúccsal nyerte. Addis Abebában egy stadion és egy gimnázium, az olaszországi Ladispoli városkában egy híd viseli a nevét. Öt évvel halála utána a New York Road Runners klub (a NYC Marathon szervezője) díjat alapított a nevével, melyet olyan atléták kaphatnak meg, akik sokat tettek a hosszútávfutásért. Az eddigi díjazottak között van többek között Emil Zatopek, Waldemar Cierpinski, Fred Lebow, Stefano Baldini, Paula Radcliffe, Paul Tergat.

Május 15-én a „Great Manchester Run” névre hallgató versenyen tér vissza a mezőnybe a britek maratoni futó világrekordere, Paula Radcliffe. A 37 esztendős futó élete eddigi utolsó versenyét 2009-ben teljesítette, akkor a New York Maratonin vett részt (4. hely). Ezt követően megszületett második gyermeke (Raphael), most viszont már újra a versenyzés lesz nála fókuszban, hiszen alig 500 nap múlva élete legfontosabb versenye következhet a londoni olimpián. „Nagyszerű érzés lesz ilyen hosszú szünet után ismét odaállni egy versenyre. A visszatérésemet azért egy 15 km-es versenyre terveztem, mert ez ideálisnak tűnik a maratoni távra történő felkészülésre.” - mondta Radcliffe.

Az élete ötödik olimpiájára készülő sportoló számára eddig a brit főváros szerencsét hozott, hiszen 2003-ban éppen itt futotta az azóta is érvényben lévő világrekordot (2:15,25), ráadásul már háromszor (2002, 2003, 2005) nyerte meg a London Maratonit. A New York Maratonit is háromszor megnyerő Radcliffe ugyan 2005-ben Helsinkiben világbajnok lett a maratoni távon, de az ötkarikás játékokon nem volt eddig szerencséje, hiszen egyszer sem sikerült dobogóra állnia.