Szurkolj Londonban !

Hatvankilenc éves korában pénteken elhunyt Vaszilij Alekszejev, az oroszok legendás ólomsúlyú súlyemelője, aki szovjet színekben két olimpiai és nyolc világbajnoki címet szerzett, továbbá nyolcvan világcsúcsot állított fel. "A Szovjetunió sportjának legendás alakja volt. 1972-ben elért 645 kilós összetett világrekordja a mai napig él, és nem is fogják megdönteni, miután a három fogásnemes küzdelem már a múlté" - írta róla honlapján az Orosz Súlyemelő Szövetség. Akkoriban a szakítás és a lökés mellett nyomásban is versenyeztek az emelők.

Alekszejev, aki januárban lett volna 70 esztendős, régóta bajlódott a szívével, s már akkor nagyon súlyos állapotban volt, amikor a közelmúltban beutalták egy németországi kórházba. A sportember, aki fénykorában több mint 160 kilós volt, 1972-ben Münchenben nyerte első ötkarikás aranyérmét, majd négy évvel később, Montrealban is a csúcsra ért. Visszavonulása után edzősködött, vezette az orosz válogatottat is.

Olimpiai aranyérmei gyűjtését az 1972-es müncheni játékokon talajon kezdő Nyikolaj Andrianov az 1976-os montreali játékokon volt a csúcson, ahol az összetettben és három szeren (gyűrű, talaj, ugrás) aranyérmet, korláton ezüst-, lólengésben – a győztes Magyar Zoltán mögött – bronzérmet szerzett. Ezen az olimpián ő volt valamennyi résztvevőt tekintve a legeredményesebb versenyző is egyben. Négy évvel később, a moszkvai játékokon Andrianov ugrásban és csapatban újra aranyérmes lett. Olimpiai éremkollekciójával (összesen hét arany, öt ezüst, három bronz) sokáig a legeredményesebb férfisportoló volt, rekordját az amerikai úszó, Michael Phelps (16 érem) döntötte meg 2008-ban a pekingi olimpián.

Andrianov világbajnokságon négy, Európa-bajnokságon pedig kilenc alkalommal állt a dobogó legmagasabb fokán. A szovjet színekben versenyző tornász nem sokkal a moszkvai olimpia után vonult vissza, majd 1994 és 2002 között még a japán válogatott mellett is tevékenykedett edzőként. Pályafutása emlékezetes pillanata még szintén a moszkvai olimpiához köthető, ahol ő mondta a versenyzők nevében az olimpiai esküt. Felesége, a kétszeres csapat olimpiai bajnok (1968, 72) tornász, Ljubov Burda, valamint két fia gyászolja az elhunyt legendát. Az egykori kitűnő sportoló súlyos betegségben szenvedett, régóta nem tudta ugyanis mozgatni karjait és lábait és beszélni sem volt már képes, a halál otthonában, Vlagyimirben érte 58 esztendős korában.

Hosszú ideig az amerikai birkózó Chris Taylor volt minden idők legsúlyosabb olimpiai szereplője. Az 1972-es müncheni olimpián a szabadfogás szupernehézsúlyában bronzérmet szerző sportoló 196 centiméter magas volt és emellett 187 kilogrammos versenysúllyal rendelkezett. A későbbi győztes szovjet Alekszander Medvegy csak vitatott bírói döntéssel győzte le őt a müncheni olimpia első körében, így lett végül bronzérmes. Az amerikai birkózó meglehetősen korán, 1979-ben, két évvel visszavonulása után, mindössze 29 esztendős korában hunyt el. Taylor rekordja egészen a 2008-as pekingi olimpiáig volt érvényben, ahol egy Guam-ról érkezett cselgáncsozó, bizonyos Ricardo Blas jr. döntötte meg, aki félelmetes testméretei miatt már kis korában megkapta a „Kis hegység” (Little mountain)becenevet.

Az óceániai bajnok Blas a pekingi torna első fordulójában (a grúz Lasha Gujejiani-tól) és ezt követően a vigaszágon is vereséget szenvedett (az amerikai Daniel McCromick ellen), így helyezetlenül zárt. Annak idején Blas édesapja is szerepelt az ötkarikás játékokon, aki a szöuli olimpia cselgáncs versenyein szerzett 19. helyezést és később a Guami Olimpiai Bizottság elnöke is lett egyben. A kisebbik Blas a kínai fővárosban 210 kilogrammos súllyal szerepelt. Az új súlyrekord mellett ő lett minden idők legnehezebb zászlóvivője is, hiszen a megnyitón ő vihette a hat sportolót nevező 170.000 lakossal rendelkező Guam nemzeti zászlaját. A hazájában nagy tisztelettel kísért, mindössze 24 esztendős Ricardo Blas a tervek szerint a londoni olimpián is szeretne indulni.

A 2018-as téli olimpia megrendezéséért zajló küzdelemben három város van még  versenyben. A koreai Pyeonchang-gal és a franciaországi Annecy-vel nagy versenyben lévő müncheni pályázat az utóbbi napokban komoly nehézségekbe ütközött. A téli olimpiát a bajor síparadicsomba (is) álmodó németek számára ugyanis nagy problémát jelenthet néhány termőföld tulajdonos ellenállása. A müncheni szervezők az alpesi sí versenyeket (a jövő évi világbajnokság helyszínén) Garmisch-Partenkirchenben tervezik lebonyolítani, ahol azonban az olimpiai pályák kialakításához szükség van a már meglévő területek bővítésére.

Az alpesi üdülőközpont gazdái azonban nem akarják átadni a földjeiket, a tervezett nyolcvan terület közül csupán kettőnek a gazdája írta alá azt a papírt, amely segítené az olimpiai helyszínek megfelelő kialakítását. „Zsákutcába kerültünk. Nehéz lesz meggyőzni az itteni lakosokat arról, hogy támogassák az olimpiát, az emberek nagyon keserűek” – festette le igencsak sötéten a jelenlegi helyzetet Josef Glatz, a garmischi szervezők egyik vezetője. Sokak szerint hibás volt a müncheni pályázat vezetőinek azon feltételezése, amely szerint a szükséges területeket „majd úgyis” megkapják, ha a kandidáció sikeres lesz és München jövőre megkapja a 2018-as rendezést. A helyzet megoldására a tartományi kormányzat egy kihelyezett ülése szolgálhat majd megoldással, amelyet erre a hétre terveznek Garmisch-Partenkirchenben. Amennyiben München városa mégis megkapja a rendezési jogot, akkor az első olyan város lehet, amely nyári (1972-ben volt házigazda) és téli olimpiát is rendezhet.

Meghalt Mohammed Odeh, ismertebb nevén Abu Daud, az 1972-es müncheni merénylet megtervezője - jelentette az AP hírügynökség Damaszkuszból. Lánya közlése szerint a 73 éves férfi veseproblémákkal küszködött, és szombaton hunyt el a szíriai fővárosban. Az olimpiai játékokon elkövetett merényletnek tizenegy izraeli áldozata volt, sportolók és szakvezetők. Maga Abu Daud nem vett részt az 1972. szeptember 5-én végrehajtott akcióban.

Abu Daud a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin csoportot vezette, amelyet azért hoztak létre, hogy megbosszulják Jordánia 1970-es véres leszámolását a palesztin gerillákkal. Korábban Abu Daud egy libanoni lapnak nyilatkozva azzal vette védelmébe a müncheni akciót, hogy abban az időben ez volt az egyetlen eszköz, amellyel a palesztinok felhívhatták magukra a világ figyelmét. Izrael a müncheni merénylet után módszeresen lecsapott az akcióért felelős palesztin vezetőkre, többet közülük meg is gyilkolt.