Szurkolj Londonban !

Hatvankilenc éves korában pénteken elhunyt Vaszilij Alekszejev, az oroszok legendás ólomsúlyú súlyemelője, aki szovjet színekben két olimpiai és nyolc világbajnoki címet szerzett, továbbá nyolcvan világcsúcsot állított fel. "A Szovjetunió sportjának legendás alakja volt. 1972-ben elért 645 kilós összetett világrekordja a mai napig él, és nem is fogják megdönteni, miután a három fogásnemes küzdelem már a múlté" - írta róla honlapján az Orosz Súlyemelő Szövetség. Akkoriban a szakítás és a lökés mellett nyomásban is versenyeztek az emelők.

Alekszejev, aki januárban lett volna 70 esztendős, régóta bajlódott a szívével, s már akkor nagyon súlyos állapotban volt, amikor a közelmúltban beutalták egy németországi kórházba. A sportember, aki fénykorában több mint 160 kilós volt, 1972-ben Münchenben nyerte első ötkarikás aranyérmét, majd négy évvel később, Montrealban is a csúcsra ért. Visszavonulása után edzősködött, vezette az orosz válogatottat is.

Bár a téli olimpiák magyar szempontból nem kifejezetten sikeresek, a hazai nézők mégis szeretik a téli sportokat, így cseppet sem mindegy, hogy a Szocsi utáni következő ötkarikás seregszemlére hol kerül sor. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a dél-afrikai Durban városában szerdán szavaz arról, hogy a három pályázó közül melyik lesz végül 2018-ban olimpiai házigazda. Két európai (München, Annecy) és egy ázsiai város (Pjongcsang) már bő másfél éve versenyez a szavazatokért, a hosszú lobbi harc utolsó felvonása pedig július hatodikán délelőtt egy utolsó prezentációval zárul le. Az utolsó protokolláris eseményen a 45 perces előadások után a még bizonytalan NOB-tagok (van, lehet még ilyen?) kérdéseket tehetnek fel a három város kandidációját vezető kis létszámú csapatoknak, majd megkezdődik a várva várt szavazás.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 110 tagja közül ilyen-olyan okok miatt ezúttal nyolcan nem szavaznak, ráadásul az érintett országok NOB-tagjai sem vehetnek részt az első fordulós voksoláson, ahol így maximálisan csak 96 szavazat érkezhet. A győzelemhez abszolút többség kell, amely vélhetően csak a második szavazási körben jön majd össze. Az utóbbi két alkalommal ez a kör különösen fájdalmas volt a dél-koreai Pjongcsang számára, hiszen a koreaiak hiába kapták a legtöbb szavazatot az első fordulókban, az „átszavazások” után előbb Vancouverrel, majd Szocsival szemben is elbukták a rendezés lehetőségét. Az új koreai téli sport központnak megálmodott Pjongcsang azonban nem adta fel, harmadszor is próbálkozik és ezt a kitartást látva sokan őket gondolják a legnagyobb esélyesnek. Mellettük szólhat a – téli sportok szempontjából – még kiaknázatlan hatalmas ázsiai piac és a nagymértékű (91%) lakossági támogatás, ugyanakkor ellentáboruk a két Korea közötti lezáratlan katonai és politikai konfliktusra, valamint a téli sport hagyományok hiányára is előszeretettel hivatkozik.

A pjongcsangi pályázat legfőbb ellenfelének München-t gondolják. A németek elég régen rendeztek utoljára olimpiát, 1972-ben éppen a bajor főváros volt a házigazda, igaz akkor nyári olimpiának. A német metropolisz lehet az első, amely téli és nyári olimpiát is rendez, igaz hegyek hiányában nyilván nem egyedül tenné. Társrendezőként az a Garmisch-Partenkirchen is segíti ugyanis a müncheni kandidációt, amely 1936-ban maga is rendezője volt téli olimpiának. Az elsősorban a havas sportok központjának tervezett kisváros egy ideig gátja is volt a pályázatnak, hiszen a helyi gazdák vonakodtak átengedni földjeiket olimpiai felhasználásra. A helyzetet végül hosszas tárgyalások után megoldották, de az olimpia ellenes „Nolympia” mozgalom hangjai így is messzire szóltak – kérdés, a döntéshozók ebből mit hallottak meg. A müncheniek mellett szólhat az a tény, hogy évek óta számos téli sportág bázisát adják sportszakmai, rendezési, és nem utolsó sorban anyagi szempontból is. A téli sportági szövetségek nagy részét német szponzorok működtetik és kis túlzással elmondható, hogy a máshol érdektelenségbe fulladó Világkupa versenyek Németországban mindig telt házzal működnek. A téli sportokban is sikeres németek ráadásul azt vallják, hogy nyolcvan év után ismét „kijárna” nekik egy olimpia. Ebből a szempontból igazuk van, ugyanakkor talán hiba volt kijelenteni azt, hogy sikertelenség esetén 2022-re is pályáznának, számos NOB-tag így talán könnyebben adja majd voksát egy ázsiai rendezés mellé.

Minden előzetes elemzés a harmadik helyre sorolja Annecy-t a versenyben, ugyanakkor az erős lobbi erővel rendelkező franciákat sem szabad leírni, hiszen nevető harmadikként akár ők is befuthatnak az érdekek és ellenérdekek sajátos elegyére épülő szavazás során. A kandidációs folyamat elején költségvetési gondokkal és alacsony hazai támogatottsággal rendelkező pályázat éléről tavaly év végén távozott Edgar Grosprion, az új vezetés azonban jobb politikai kapcsolatait felhasználva igyekezett hajrázni. A Münchenhez hasonlóan szintén az alpesi régió hagyományaival kampányoló Annecy számára ugyanakkor talán nem jelent jót, hogy Nicolas Sarkozy államelnök nem utazik el Durbanbe, így a három kandidáló közül egyedül ők nem lesznek képviselve a legmagasabb szinten. A pekingi olimpia előtt bojkottra buzdító politikus ugyanakkor nem túl népszerű a NOB-tagok körében, így Sarkozy döntése abszurd módon még lehet, hogy használ is a franciáknak. A környezetvédelmet és a „takarékos” olimpiát hirdető Annecyt sokan outsidernek tartják a szavazáson, de ha az első kört netán túléli, akár még meglepetést is okozhat. A tervezett helyszínek nagy távolsága miatt kapott NOB-kritika alapján átalakították a létesítmények körét, az új tervet pedig májusban a Lausanne-ban tartott utolsó nagy prezentáción is igyekeztek hangsúlyozni. Mindez azonban lehet, hogy kevés lesz, hiszen a hangulatos alpesi síközpontokban kevés ötcsillagos szálloda található, a NOB funkcionáriusai számára pedig lehet, hogy ez lesz a legdöntőbb érv a franciák ellen.

A 2018-as téli olimpia helyszínéről szóló szavazás persze ennél sokkal bonyolultabb döntés lesz, a fentiek ismeretében 96 ismeretlenes egyenletrendszernek is tekinthető. Jelenleg nincs a földön olyan ember, aki meg tudná mondani a végeredményt, ráadásul a titkos szavazás magában hordozza még a bennfentesek súlyos tévedési lehetőségét is. Ki gondolta volna például, hogy a 2016-os nyári olimpia esetén a toronymagas favorit Chicago már az első körben kiesik és az itthon fő esélyesnek beállított magyar-horvát labdarúgó EB-rendezés nulla szavazata is igazi hidegzuhanyként ért bennünket. A lényeg viszont az, hogy szerdán  délután öt óra környékén az egyenletrendszer megoldása is ismertté válik. A NOB belga elnöke, Jacques Rogge ugyanis ekkor húzza majd elő a 2018-as téli olimpiát rendező város nevét abból a bizonyos borítékból.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság július hatodikán a dél-afrikai Durban városában dönt arról, hogy a három, még versenyben maradt pályázó közül melyik város rendezheti meg a 2018-as téli olimpiát. A szavazás előtt már javában zajlik a lobbi harc a németországi München, a franciaországi Annecy, valamint a dél-koreai Pyeongchang városai között. Az ilyen nagy téttel bíró szavazások előtt rendre felvetődik a korrupció árnyéka és sajnos ez a helyzet most is. „Átlátható a folyamat, átláthatóak és szigorúak a szabályok. A NOB Etikai Bizottságának minden eszköze megvan arra, hogy felderítse az esetleges visszaéléseket, igaz kizárni így sem tudja, hogy valaki etikai vétséget kövessen el.” – nyilatkozta a München érintettsége okán kiemelt figyelmet kapó német NOB-tag, Thomas Bach.

Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöki posztját is betöltő Bach csak általánosságban beszélt, a Süddeutsche Zeitung csütörtöki száma konkrétabb információt is tartalmazott, amely szerint jelenleg is eljárás folyik három NOB-tag ellen. Az újság a FIFA egykori elnökét, Joao Havelange-ot, az Afrikai Labdarúgó Szövetség elnökét, Issa Hayatou-t és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökét, Lamine Diackot nevezte meg név szerint. „Erről nem tudok mit mondani. Ha történt bármilyen visszaélés, azzal az Etikai Bizottság foglalkozik.” – hárította el udvariasan a felvetést Thomas Bach.

Közeleg a helyszínről szóló szavazás, így két dolog is közrejátszhat ebben a legújabb hírben. Egyrészt nem zörög a haraszt, ha…, másrészt pedig ilyenkor hajlamosabb a magát hátrányosabb helyzetben érző fél esetleg „mocskos” módszerekhez is nyúlva előrébb lépni. Hogy itt éppen melyik esetről van szó? Döntsön róla az Etikai Bizottság…

Idén nyáron eldől, hogy a három, még versenyben maradt város, a dél-koreai Pyeongchang, a franciaországi Annecy valamint a németországi München közül melyik rendezheti meg a 2018-as téli olimpiát. A német helyszín kapcsán már egy éve zajlik a huzavona a társrendező Garmisch-Partenkirchennel. Az alpesi sí versenyek tervezett helyszínéhez ugyanis helyi gazdák földjére (egészen pontosan azok ideiglenes használatára) is szükség lenne, amit  a földtulajdonosok hosszú ideig nem akartak átengedni az ötkarikás játékok idejére. Bár az 59 hangadóból álló tömörülés az elmúlt hónapban már végül aláírta a megegyezést a területek átadásáról, az ügy úgy tűnik mégsem jutott nyugvópontra.

Az olimpiát ellenzők ugyanis addig dolgoztak a háttérben, amíg szerdán a garmischi városvezetés úgy döntött, hogy népszavazást ír ki és a bajor kisváros lakóit kéri meg arra, hogy döntsenek arról, szeretnének-e olimpiai versenyeket látni 2018-ban. A fenti megállapodás tükrében inkább csak szimbolikusnak tartott referendumot május 8-án rendezik, amely időpont azért lehet fontos, mert még megelőzi a NOB helyszínről döntő dél-afrikai szavazásának idejét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai július hatodikán Durbanban így már annak tudatában fognak szavazni, hogy miként gondolkoznak az idei alpesi sí vb-nek (amúgy az olimpián is használt lejtőkön!) otthont adó német kisváros lakói.

Az olimpia ellenes szervezet amúgy 2500 aláírást gyűjtött a népszavazás kiírása érdekében, a referendum elutasító végeredményének alighanem Pyeongchang és Annecy elöljárói örülnének a legjobban.

Olimpiai aranyérmei gyűjtését az 1972-es müncheni játékokon talajon kezdő Nyikolaj Andrianov az 1976-os montreali játékokon volt a csúcson, ahol az összetettben és három szeren (gyűrű, talaj, ugrás) aranyérmet, korláton ezüst-, lólengésben – a győztes Magyar Zoltán mögött – bronzérmet szerzett. Ezen az olimpián ő volt valamennyi résztvevőt tekintve a legeredményesebb versenyző is egyben. Négy évvel később, a moszkvai játékokon Andrianov ugrásban és csapatban újra aranyérmes lett. Olimpiai éremkollekciójával (összesen hét arany, öt ezüst, három bronz) sokáig a legeredményesebb férfisportoló volt, rekordját az amerikai úszó, Michael Phelps (16 érem) döntötte meg 2008-ban a pekingi olimpián.

Andrianov világbajnokságon négy, Európa-bajnokságon pedig kilenc alkalommal állt a dobogó legmagasabb fokán. A szovjet színekben versenyző tornász nem sokkal a moszkvai olimpia után vonult vissza, majd 1994 és 2002 között még a japán válogatott mellett is tevékenykedett edzőként. Pályafutása emlékezetes pillanata még szintén a moszkvai olimpiához köthető, ahol ő mondta a versenyzők nevében az olimpiai esküt. Felesége, a kétszeres csapat olimpiai bajnok (1968, 72) tornász, Ljubov Burda, valamint két fia gyászolja az elhunyt legendát. Az egykori kitűnő sportoló súlyos betegségben szenvedett, régóta nem tudta ugyanis mozgatni karjait és lábait és beszélni sem volt már képes, a halál otthonában, Vlagyimirben érte 58 esztendős korában.

Hosszú ideig az amerikai birkózó Chris Taylor volt minden idők legsúlyosabb olimpiai szereplője. Az 1972-es müncheni olimpián a szabadfogás szupernehézsúlyában bronzérmet szerző sportoló 196 centiméter magas volt és emellett 187 kilogrammos versenysúllyal rendelkezett. A későbbi győztes szovjet Alekszander Medvegy csak vitatott bírói döntéssel győzte le őt a müncheni olimpia első körében, így lett végül bronzérmes. Az amerikai birkózó meglehetősen korán, 1979-ben, két évvel visszavonulása után, mindössze 29 esztendős korában hunyt el. Taylor rekordja egészen a 2008-as pekingi olimpiáig volt érvényben, ahol egy Guam-ról érkezett cselgáncsozó, bizonyos Ricardo Blas jr. döntötte meg, aki félelmetes testméretei miatt már kis korában megkapta a „Kis hegység” (Little mountain)becenevet.

Az óceániai bajnok Blas a pekingi torna első fordulójában (a grúz Lasha Gujejiani-tól) és ezt követően a vigaszágon is vereséget szenvedett (az amerikai Daniel McCromick ellen), így helyezetlenül zárt. Annak idején Blas édesapja is szerepelt az ötkarikás játékokon, aki a szöuli olimpia cselgáncs versenyein szerzett 19. helyezést és később a Guami Olimpiai Bizottság elnöke is lett egyben. A kisebbik Blas a kínai fővárosban 210 kilogrammos súllyal szerepelt. Az új súlyrekord mellett ő lett minden idők legnehezebb zászlóvivője is, hiszen a megnyitón ő vihette a hat sportolót nevező 170.000 lakossal rendelkező Guam nemzeti zászlaját. A hazájában nagy tisztelettel kísért, mindössze 24 esztendős Ricardo Blas a tervek szerint a londoni olimpián is szeretne indulni.

A 2018-as téli olimpia megrendezéséért zajló küzdelemben három város van még  versenyben. A koreai Pyeonchang-gal és a franciaországi Annecy-vel nagy versenyben lévő müncheni pályázat az utóbbi napokban komoly nehézségekbe ütközött. A téli olimpiát a bajor síparadicsomba (is) álmodó németek számára ugyanis nagy problémát jelenthet néhány termőföld tulajdonos ellenállása. A müncheni szervezők az alpesi sí versenyeket (a jövő évi világbajnokság helyszínén) Garmisch-Partenkirchenben tervezik lebonyolítani, ahol azonban az olimpiai pályák kialakításához szükség van a már meglévő területek bővítésére.

Az alpesi üdülőközpont gazdái azonban nem akarják átadni a földjeiket, a tervezett nyolcvan terület közül csupán kettőnek a gazdája írta alá azt a papírt, amely segítené az olimpiai helyszínek megfelelő kialakítását. „Zsákutcába kerültünk. Nehéz lesz meggyőzni az itteni lakosokat arról, hogy támogassák az olimpiát, az emberek nagyon keserűek” – festette le igencsak sötéten a jelenlegi helyzetet Josef Glatz, a garmischi szervezők egyik vezetője. Sokak szerint hibás volt a müncheni pályázat vezetőinek azon feltételezése, amely szerint a szükséges területeket „majd úgyis” megkapják, ha a kandidáció sikeres lesz és München jövőre megkapja a 2018-as rendezést. A helyzet megoldására a tartományi kormányzat egy kihelyezett ülése szolgálhat majd megoldással, amelyet erre a hétre terveznek Garmisch-Partenkirchenben. Amennyiben München városa mégis megkapja a rendezési jogot, akkor az első olyan város lehet, amely nyári (1972-ben volt házigazda) és téli olimpiát is rendezhet.

Meghalt Mohammed Odeh, ismertebb nevén Abu Daud, az 1972-es müncheni merénylet megtervezője - jelentette az AP hírügynökség Damaszkuszból. Lánya közlése szerint a 73 éves férfi veseproblémákkal küszködött, és szombaton hunyt el a szíriai fővárosban. Az olimpiai játékokon elkövetett merényletnek tizenegy izraeli áldozata volt, sportolók és szakvezetők. Maga Abu Daud nem vett részt az 1972. szeptember 5-én végrehajtott akcióban.

Abu Daud a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin csoportot vezette, amelyet azért hoztak létre, hogy megbosszulják Jordánia 1970-es véres leszámolását a palesztin gerillákkal. Korábban Abu Daud egy libanoni lapnak nyilatkozva azzal vette védelmébe a müncheni akciót, hogy abban az időben ez volt az egyetlen eszköz, amellyel a palesztinok felhívhatták magukra a világ figyelmét. Izrael a müncheni merénylet után módszeresen lecsapott az akcióért felelős palesztin vezetőkre, többet közülük meg is gyilkolt.

Már korábban is tudott volt, de március 15-én hivatalossá is vált, hogy három város pályázik csupán a 2018-as téli olimpiai játékok megrendezésére. A koreai Pyeongchang városa zsinórban harmadszor próbálkozik (2010-re Vancouver, 2014-re pedig Szocsi ellen veszítettek), mellettük a németországi München és a francia Annecy pályázik még a rendezésre. München lehetne az első olyan város, amely téli és nyári olimpia helyszínéül is szolgálhatna, Annecy viszont most először pályázik olimpiai rendezésre. A három pályázó közül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai 2011 július hatodikán, a dél-afrikai Durban-ben megrendezésre kerülő 123. kongresszuson választanak majd. A téli olimpiákat tekintve az 1988-as játékok óta most pályázik ismét csupán három város a rendezésre. Az előzetes egyeztetéseken ugyan többek között Östersund, Genf, Szófia, Szarajevo, Denver és Almaty is érdeklődött a rendezés iránt, de végül hivatalosan nem adták be pályázatukat. Ti mit gondoltok, melyik város lehetne a legjobb rendező?