Nekem bizony kéne az a fránya ezüstérem. Ha olimpiai negyedik helyezett lennék és az előttem lévő két versenyzőt doppingvétség miatt a kizárás fenyegetné, akkor bizony joggal bíznék abban, hogy előbb-utóbb a nyakamba kerül a medália. A pekingi olimpia óta, immáron több mint másfél év óta húzódó ügyben persze a legkevésbé sem Pars Krisztián a hibás. Az a versenyző, aki a selejtező megnyerése után 2008 augusztusában 80,96 méteres dobásával a negyedik helyen zárta az olimpiai finálét. Utóbb aztán kiderült, hogy az előtte végző két fehérorosz dobó, Ivan Tyihon és Vagyim Gyevjatovszkij vétett a doppingszabályok ellen, így Pars elméletileg előreléphet a második helyre. Az újabb magyar ezüstről szóló hírek már az olimpia után, 2008 szeptember elején megjelentek, de a WADA-IAAF-NOB fémjelezte Bermuda-háromszögből azóta sem sikerült kihámozni a végső döntést, amely joggal követelhetné számunkra az érmet a fehéroroszoktól. Az athéni olimpia után a vétkesnek nyilvánított magyar sportolókat (Annus Adrián, Fazekas Róbert, Gyurkovics Ferenc) villámgyorsan megfosztották érmeiktől és már a pekingi vétkesek (az 1500-on aranyérmes Rasid Ramzi és az országúti versenyen ezüstérmes Davide Rebellin) is réges-régen megbűnhődtek. Hogy akkor mégis ki a hunyó a Pars-kontra-ezüstérem ügyben, na ez az, amit senki sem tud, vagy senki nem akar kimondani. Mi azért lassan már várnánk az ügy hivatalos befejezését. Az utóbbi időben egyre pontosabb Internetes enciklopédia, a Wikipedia is másodikként hozza Pars Krisztiánt a pekingi kalapácsvető döntőben, más kérdés, hogy a körmendi születésű, de egyelőre olimpia éremmel -de facto- nem rendelkező klasszisunkat ez cseppet sem vigasztalja.

 

Amúgy annak idején Levitzky Károly evezős az 1908-as londoni olimpián szerzett bronzérmére (amely dr. Hencsei Pál és Ivanics Tibor lausanne-i kutatásai után került nyilvánosságra 2000-ben) is 92 évet kellett várni, ha ezt vesszük alapul, akkor Pars Krisztián (és leszármazottai) is berendezkedhetnek még egy hosszas várakozási folyamatra…