Szurkolj Londonban !

Saját otthonában 91 esztendős korában hunyt el a francia lovassport egyik legendája, Pierre Jonquéres d’Oriola. A hírt a kétszeres olimpiai bajnok díjlovas lánya jelentette be. Pierre d’Oriola első sikerét az 1952-es nyári olimpián aratta, ahol Helsinkiben „Ali baba” nevű lova nyergében lovagolva győzött. Külön érdekesség, hogy mindezt úgy tette, hogy előtte csupán háromszor ült a bajnoki címet vele együtt elhódító lovon.

Tizenkét évvel később „Lutteur B” nevű lovával megismételte az egyéni sikert Tokióban, így mindmáig ő az egyetlen, aki egyéniben tudott kétszer nyerni olimpiát díjugratásban. Az első Ázsiában rendezett olimpián ráadásul ő szerezte a francia küldöttség egyetlen aranyérmét. Emellett pedig a csapatversenyben is szerzett két olimpiai ezüstérmet. Olimpiai éremkollekciójának utolsó darabját Mexikóvárosban gyűjtötte be, amikor „Nagir”-ral versenyezve a csapatversenyben szerzett – 1964 után - újabb második helyezést. Érdekesség, hogy Pierre d’Oriola unokatestvére volt a négyszeres vívó olimpiai bajnok Christian d’Oriola.

Az olimpiák történetének számos érdekes sztorija és személyes története van, közülük most a szovjet Anatolij Bogdanov pályafutásával foglalkozunk. A későbbi kitűnő sportlövő 1931 telén született meg Leningrád városában. Az édesanyja által -azóta is ismeretlen okokból - magára hagyott csecsemőt egy vasúti szerelvényben  találták meg 1931 januárjában és mivel megtalálói nem tudtak róla semmit sem, így január elsejével anyakönyvezték. A neve, Bogdanov is annyit jelent: Istentől kapott.

A furcsa körülmények között felcseperedett ifjú Leningrád ostrománál is jelen volt, akkor viszont 12 évesen sikerült kiszöknie a németek által körülzárt városból és ezt követően egy hadihajón kapott munkát a háború nehéz éveiben. A második világháború végeztével sportolóként is remekül megállta a helyét, hiszen 1952-ben Helsinkiben (nagyöbű puska 300 méter – összetett) és 1956-ban Melbourne-ben (kisöbű puska összetett) is olimpiai bajnoki címet szerzett sportlövészetben. Bogdanov az olimpiák mellett a sportág más eseményein is jeleskedett, az 1954-es caracasi világbajnokságon például egyéniben hat, csapatban pedig négy aranyérmet szerzett. Bogdanov 2001 szeptemberének végén, hetven éves korában Moszkvában hunyt el.

Tovább folytatódik az a nagyszerű hagyomány, amelynek keretében egykori kitűnő sportolókról, olimpikonokról neveznek el sportlétesítményeket Magyarországon. Vasárnap ugyanis a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Markovits Kálmán nevét vette fel a hatvani sportuszoda. A tavaly decemberben elhunyt legendás sportoló kapcsán idén februárban kisebbfajta vita alakult ki, sokan ellenezték ugyanis azt a gondolatot, hogy Markovits nevét is vegye fel a Komjádi Béla uszoda. A Komjádi-Markovits uszoda elnevezésből végül nem lett valóság, sőt később nem is a Spartacus Kőér utcai uszodájának lett a névadója, pedig pályafutása befejezése után rövid ideig ennek az egyesületnek volt az elnöke. Az ügy úgy tűnik (végre) nyugvópontra jutott, mostantól Hatvan városában őrzik majd méltó módon a kétszeres olimpiai bajnok, olimpiai bronzérmes és háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó emlékét. Az avatáson készült képek a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján tekinthetőek meg.

A labdarúgás történetében eddig mindössze három olyan labdarúgó van, akik olimpiai és világbajnoki döntőben egyaránt gólt tudott szerezni. Magyar szempontból kifejezetten büszkék lehetünk ebben a vonatkozásban, hiszen két honfitársunk is elmondhatja mindezt magáról. Az uruguay-i Pedro Cea (1924-olimpia, 1930-vb) mellett ugyanis Puskás Ferenc (1952-olimpia, 1954-vb) és Czibor Zoltán (1952-olimpia, 1954-vb) (ld. képen) is elérte azt, hogy a két nagy focitorna fináléjában is eredményes volt.

Életének 81. évében életet veszítette a mexikói műugró, Joaquin Capilla. Az olimpiai érmek számát tekintve ország legeredményesebb sportolójának számító versenyző az elmúlt hét szombatján szívének leállása miatt hunyt el. A hírt az 1956-ban toronyugrásban olimpiai aranyérmet szerző sportoló felesége, Carmen jelentette be. Capilla 19 évesen a londoni olimpián (1948) kezdte meg sikereit, amikor a toronyugrásban bronzéremmel zárt. Négy évvel később Helsinkiben egy hellyel előrébb végzett, majd újabb egy év elteltével már aranyéremmel zárt Melbourne-ben. Élete harmadik olimpiáján ráadásul műugrásban is bronzérmes lett, így végül négy éremmel zárta sikerekben gazdag olimpiai pályafutását, amelyet ezen kívül a Pán-Amerikai Játékokon szerzett négy további aranyéremmel egészített ki. Hazájában később edzőként is segítette a műugró sportot, amellyel utódait, a szintén olimpiai érmes Carlos Giront, Jesus Menát, Fernando Platast és Paola Espinosat is motiválta. Mexikó egyik legismertebb és legsikeresebb sportolójaként később filmekben is szerepeket kapott.