Szurkolj Londonban !

Februárban, hazai pályán, az Új-Zélandon rendezendő atlétikai viadalon veheti majd át pekingi olimpiai érmét Nick Willis. A 27 éves futó a pekingi olimpia 1500 méteres férfi síkfutásának döntőjében (ld. lenti videó) a harmadik helyen ért be a célba, de az elsőként végző bahreini Rashid Ramzi doppingvétsége miatt végül mégis előrébb végezhet. A Willisnek átadandó ezüstérmet eredetileg a kenyai Asbel Kiprop kapta meg, aki azonban Ramzi kizárása után olimpiai bajnok lett. Az érem azonban meglehetősen „viseltes állapotban” érkezett meg az Új-Zélandi Olimpiai Bizottsághoz, így a szervezet vezetői kérték a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy küldjenek egy új érmet Willis részére. A NOB elfogadta a kérést és tavaly évközben el is küldte az új érmet az új-zélandiaknak. Az érem azonnali átvétele helyett Willis azonban azt kérte, hogy azt egy versenyen, nagy közönség előtt vehesse át. A februárra tervezett és várhatóan 5.000 nézőt vonzó atlétikai verseny igazgatója, Craig Motley elmondta, hogy különleges viadalnak néznek elébe. Ez lesz ugyanis az első – és talán sokáig az utolsó – olyan alkalom, hogy egy olimpiai érem Új-Zéland területén kerül átadásra. Ezen a versenyen természetesen Willis az 1500 méteres távon fog szerepelni, ahol nagy esélyes lesz, ráadásul nem csak „gálafutást” tervez, hanem itt szeretné megfutni a kvalifikációs időt az augusztusi világbajnokságra is.

Az utóbbi hetekben a birkózó Kiss Balázs és az úszó Szepesi Nikolett kapcsán többször szóba került a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azon döntése, amely szerint olyan sportoló nem indulhat el a londoni olimpián, aki az azt megelőző olimpiai ciklusban dopping vétség miatt hat hónapnál hosszabb eltiltást kapott. A NOB vasszigorral tartja is magát az általa hozott részvételi feltételekhez, ezt most a 400 méteres síkfutás olimpiai címvédőjének, LeShawn Merritt-nek az esetében is megmutatta. A saját állítása szerint potencianövelő szereket szedő (a tiltott anyag ebben volt) amerikai atléta esetéről blogunkban már korábban (jóval a Kiss-Szepesi ügy kirobbanása előtt !!) írtunk, az akkori döntés pedig úgy néz ki, hogy megváltoztathatatlan. „A szabály él – nyilatkozta a NOB alelnöke, Thomas Bach a Reuters hírügynökségnek – A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak megvan a joga ahhoz, hogy a részvétel feltételeit meghatározza. Ez a szabály pedig egyértelműen leírja az eseteket. Ez nem további büntetés a sportolók számára, hanem a részvétel egyik feltétele.”  A NOB Sportolói Bizottsága egyelőre teljes mellszélességgel a tiltás mellett áll ki.

Az eset nem csak Merritt-et és a két magyar sportolót érinti kellemetlenül, így – a néhány esetben nyilvánvalóan indokolatlanul szigorú - szabály elleni lobbi több frontos harcot indított. Merritt egyelőre nem akarja annyiban hagyni a harcot (szerinte és tanácsadói szerint a szabályozás ellentétes a WADA kódexével) és bár eltiltása csak 2011 júniusában jár le (így indulhatna az amerikai olimpiai válogatón), ezügyben már most a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordul jogorvoslatért. A végső szót tehát még nem mondták ki, de ha Merritt esetében mégis arról döntenek, hogy indulhat Londonban, az precedens értékű lehet a „hasonló cipőben járók” számára is. Az amerikai úszó Jessica Hardyt már a pekingi olimpián sem engedték elindulni, de a doppingvétségért kapott eltiltása átnyúlt a mostani olimpiai ciklusra, így –amolyan halmozati büntetésként - Londonban sem indulhat. Izgalommal várjuk, az egyelőre körön kívülre került amerikai sportolók mire jutnak az egyelőre hajthatatlannak látszó NOB elleni harcban…

Jelen állás szerint nem védheti meg olimpiai bajnoki címét a 400 méteres férfi síkfutás pekingi győztese, az amerikai LaShawn Merritt. A 24 éves amerikai atléta háromszor (tavaly októberben és decemberben, valamint idén januárban is) lebukott egy olyan anyaggal, amellyel szexuális életét próbálta serkenteni, amely viszont egyben szerepelt a hivatalos tiltó listákon is. A kétszeres olimpiai bajnok futó a napokban kapta meg a hivatalos ítéletet arról, hogy (2009 októberétől visszamenőleges hatállyal) összesen 21 hónapra tiltják el, ami azt jelenti, hogy hivatalosan 2011. július 27-étől versenyezhet ismét. Ez a dátum ugyan napra pontosan egy évvel a londoni megnyitója előtt van, de Merritt mégsem futhat a londoni olimpián. Az ok nem más, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem is olyan régen (2008 júliusában) hozott azon döntése, amely szerint, ha valakit doppingolás miatt eltiltanak, akkor nem indulhat a következő olimpiai játékokon (a magyar súlyemelő Gyurkovics Ferenc, vagy a brit sprinter Dwain Chambers esetében is olvashattunk ilyenről már korábban). Az ügyben több szervezet is szót emelhet még a közeljövőben, a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) azért, mert a mostani ítélet enyhébb, mint az ilyen esetekben meghozott automatikus kétéves eltiltás. Érdekes lehet az egyik amerikai jogvédő szervezet (American Arbitration Association) hozzáállása is, amely azért támadhatja a Merritt-féle ügyet mert szerinte jogtalan ugyanazért a hibáért kétszer (21 hónap + londoni olimpia kihagyása) büntetni valakit. Merritt eltiltása egy hónappal a 2011-es dél-koreai világbajnokság előtt jár majd le (valószínűleg ez ad magyarázatot a "miért pont 21 hónapos az eltiltás?" kérdésre is…), az IAAF szabályzatai szerint ott pedig Merritt már indulhat. Feltéve persze, ha teljesíti az amerikai szövetség által kidolgozott kvalifikációs feltételeket. LaShawn Merritt egyébként a meghallgatásokon elismerte, hogy az ExtenZe nevű szert szedte a férfiassági problémái kezelésére és nem gondolta volna, hogy ebből ekkora ügy keveredik. Ironikus módon a termék leírásában szerepel a „100%-ban rizikó mentes” megjelölés is...

Fél éves eltiltást kapott az olimpiai és világbajnok jamaikai sprinter, Shelly-Ann Fraser, akit a május 23-án Shanghai-ban rendezett Gyémánt Liga versenyen értek tiltott szer használatán. A jamaikai versenyző oxycodone-t használt, amelyet torokfájdalmai miatt szedett fájdalomcsillapító hatása miatt. A 100 méteres síkfutásban 2008-ban olimpiát, egy évvel később Berlinben pedig világbajnokságot nyerő Fraser hibája az volt csupán, hogy a fájdalomcsillapítót elfelejtette lejelenteni az ilyenkor szükséges hivatalos formában. A 23 esztendős futónő július eleje óta nem versenyzett, az IAAF szerdai döntése értelmében pedig 2011. január hetedikéig ezt nem is teheti meg, utána viszont ismét szabadon indulhat atlétikai versenyeken.

Bár azóta már számtalan kiváló sportolót értek tiltott szerek használatán és korábban kikezdhetetlen sztárokról is kiderült, hogy doppingszerek segítségével váltak igazán naggyá, azt kevesen vitatják, hogy a sporttörténelem legnagyobb visszhangját kiváltó dopping-ügye a kanadai sprinter, Ben Johnson nevéhez fűződik. Az 1988-as szöuli olimpián, huszonkét évvel ezelőtt kürtölték világgá a hírügynökségek, hogy a nagy esélyes, a célvonalon felemelt kézzel átrobogó Johnson „kokszolt”, így hiába repesztett 9,79-es világrekordot, végül nem csak aranyérmétől, de a korábban Rómában futott (9,83) világcsúcsától is megfosztották. Johnson kizárása után végül Carl Lewis lett az olimpiai bajnok (aki ennek is köszönhetően lett végül kilencszeres aranyérmes), a négy évvel később barcelonai győztes, Linford Christie zárt ezüstéremmel és az amerikai Calvin Smith lett a harmadik. Ben Johnson szervezetében egyébként a stanozolol nevű szer nyomait mutatták ki, amiért két évre eltiltották a versenyzéstől. Johnson az eltiltás lejárta után, 1991-ben visszatért az atlétika világába, de eredményei messze nem voltak olyan jók, mint előtte, a ’91-es tokiói világbajnokságra nem is tudott kijutni. Sportolói pályafutását még ekkor is sokan kísérték figyelemmel, a kapu azonban 1993-ban Montrealban zárult be előtte végleg, amikor ismét tiltott szerek használatán érték, ezúttal pedig már életre szóló eltiltást kapott az IAAF-től. A sportból száműzött kanadai ezt követően mindenfélével próbálkozott, de nem igazából találta a helyét, a 49 éves Johnson jelenleg Ontario államban a közszereplésektől visszahúzódva él, igaz éppen tavaly jelentette meg önéletrajzi könyvét a szellemes Seoul to Soul címmel (Szöultól a lélekig – bár ez angolul jobban hangzik… )  

Bár vélhetően sokan látták már ezt a videót vagy emlékeznek az 1988-as eseményekre, a sporttörténelem egyik leghíresebb futását érdemes a legendás Gyulai István kommentálásában az alábbiakban ismét megnézni:

Hétfőn kezdte volna meg a munkát a londoni olimpia szervező bizottságában az egykori olimpiai bajnok súlyemelő, Szevdalin Marinov. Az 1988-as szöuli olimpián győztes (ld. lenti videó) bolgár súlyemelő azonban végül mégsem állhat munkába. Az ok pedig az, hogy a most 42 esztendős Marinov korábban doppingügybe keveredett, amiért eltiltották, az ilyen múlttal rendelkező sportolókat pedig nem alkalmazzák a 2012-es olimpia szervezői. Az egykori bolgár emelő a londoni súlyemelő versenyek egyik technikai igazgatói pozíciójára jelentkezett, amelyet el is nyert. A szervező bizottság „magasabb szintjeire” ez az információ azonban csak késve (a jóváhagyás után) jutott el, így alakult ki a kínos helyzet, amely végül Marinov utólagos „kikosarazásához” vezetett. Az eset különösen kellemetlen a doppingellenes harc élharcosának számító Sebastian Coe számára (a londoni olimpia szervezőbizottságának elnökét tisztelhetjük az egykori kétszeres olimpiai bajnok személyében), aki csak utólag értesült az ügyről. Coe éppen Ausztráliában tartózkodva fejezte ki sajnálkozását a botrányos eset miatt, amelyben azonban véleménye szerint így sem hozhattak más döntést.

Az 1991-es emigrációja óta, immáron közel két évtizede Ausztráliában élő és dolgozó Marinov annak idején az 52 kg-os súlycsoportban volt sorozatban háromszor is világbajnok (1985, 1986, 1987), majd új hazájának, Ausztráliának is szerezett egy aranyérmet az 1994-es Nemzetközösségi Játékokon, immáron 64 kg-ban. Később aztán Marinov lebukott anabolikus szteroidok használatával, így kétéves eltiltást (eredetileg egész életre meszelték el, de később ezt a NOB szabályozásával történő harmonizáció miatt csökkentették) kapott, dacára annak, hogy korábban az IWF (Nemzetközi Súlyemelő Szövetség) alelnökének, Sam Coffának a lánya volt a felesége. Marinov később sem tanult az első esetből, hiszen 2003-ban Ausztráliában is eljárás folyt ellene (immáron edzőként) tiltott teljesítményfokozó szerek birtoklásáért. A razzia alkalmával külföldön tartózkodó Marinov akkori lakótársával, Keith Murphyvel folytatott a Nemzetközi Sportdöntőbíróságig is eljutó pereskedést arról, hogy az éjjeliszekrényben található anyag kihez is tartozott tulajdonképpen. Az egykori bolgár emelő végül jól jött ki az ügyből, mert Murphy két éves - felfüggesztett- börtönbüntetést kapott, őt viszont egy újabb életre szóló eltiltás alól ismét felmentették...

Claudia Pechstein nem adja fel. A németek gyorskorcsolyázó klasszisát ugyan megviselték az elmúlt hónapok eseményei, hiszen (állítólagos, nem teljesen tisztázott, többszörösen fellebbezett doppingügye okán) a közlemúltban kétéves eltiltást kapott, de úgy döntött, hogy mégis folytatja. A most 38 éves sportember ugyanis bejelentette, hogy nem adja fel olimpiai álmait és ott szeretne lenni élete hatodik olimpiáján is, így Szocsiban 42 évesen (!) szeretne ott lenni a mezőnyben. „Életem hatodik olimpiáját elvették tőlem, ezt vissza kell szereznem, nem teszem meg nekik azt a szívességet, hogy szögre akasszam a korcsolyámat” – nyilatkozta az egyik berlini újságnak az ötszörös olimpiai bajnok Pechstein, aki a nemzetközi szövetség által kirobbantott, őt vérdopping alkalmazásával vádoló eljárása miatt csak 2011 februárjában térhet csak vissza a nemzetközi mezőnybe. Claudia Pechstein egyébként a német sport legeredményesebb téli olimpikonjának számít, hiszen Lillehammer (1994), Nagano (1998), Salt Lake City (2002) és Torino (2006) versenyein összesen kilenc érmet (öt arany, két ezüst- és két bronzérmet) szerzett.

Négy éves eltiltása után kedden Észtországban tért vissza az atlétikai pályára az amerikai sprinter, Justin Gatlin. Az egykori világ- és olimpiai bajnok atléta a Rakvere-ben rendezett verseny 100 méteres síkfutó számát nyerte meg 10,24-os időeredménye azonban meglehetősen közepesnek számít. A 9,85-ös egyéni legjobbal rendelkező Gatlin az előfutamhoz képest egy tizedet javított a fináléra, így sikerrel tért vissza az atlétikai pályára. Gatlin a jövőjére vonatkozó terveket firtató kérdéseket azonban egyelőre elhárította, az viszont biztos, hogy a hétvégén Tallinban is rajthoz áll majd. A 28 éves sprinter idén júliusban kapta vissza a versenyzési engedélyt, ugyanakkor nem volt könnyű dolga versenyt találnia.

A nagy európai versenyek szervezők között ugyanis van egy hallgatólagos megegyezés, amely szerint olyan sportolókat nem hívnak meg, akik korábbi doppingügyük miatt ártottak a sportágnak. Az észtországi szervezők nem tagjai az elit klubnak, így ők tárt karokkal várták őt. Gatlint visszaesőként 2008 januárjában - 2006-ig visszamenőleg - négy évre tiltotta el egy háromtagú bizottság, amelynek határozatát egy hónappal később megtámadta az atléta. A fellebbezés célja az volt, hogy a büntetést az első doppingvétségeknél szokásos két évre csökkentsék, miután a sportoló 2001-es első lebukása után bebizonyosodott, hogy a tiltott anyag egy olyan gyógyszerrel került a szervezetébe, amelyet gyermekkora óta tartó betegsége miatt szedett. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) azonban 2008 júniusában helybenhagyta az eltiltást, így Gatlin nem indulhatott a pekingi olimpián, büntetése pedig csak idén nyáron járt le.

A Brit Olimpiai Bizottság eltörölte Michael Whitaker díjugrató ötkarikás játékokra vonatkozó eltiltását, így elképzelhető, hogy a sportoló két év múlva Londonban mégis rajthoz állhat. A szervezet szabályai szerint olyan versenyző nem vehet részt olimpián, aki valaha megbukott doppingvizsgálaton, ugyanakkor a szerdai közlemény szerint Whitaker fellebbezése nyomán jelentős enyhítő körülmények vetődtek fel. Az 50 éves sportoló Tackeray nevű lovának szervezetében a szintetikus hormonként nyilvántartott altrenogeszt nyomaira bukkantak egy tavaly májusi, franciaországi versenyt követő ellenőrzésen, ezért júniusban pénzbüntetést kapott és négy hónapra eltiltották.

A háromszoros Európa-bajnok, 1984-ben csapatban olimpiai ezüstérmes Whitaker ügye különösen a kitűnő sprinter Dwain Chambers ügyének tükrében számít érdekesnek. A doppingvétség miatti eltiltása után 2005-ben visszatérő 31 éves sprinter ugyanis hiába futotta meg Peking előtt az olimpiai kiküldetéshez elegendő szintidőt, a Brit Olimpiai Bizottság a fenti elvek mentén hosszas pereskedés után sem engedte őt elindulni a 2008-as olimpián. Chambers nem adta fel a küzdelmet, a közelmúltban a dohai fedett pályás atlétikai világbajnokságon győzött a 60 méteres síkfutásban és bízik benne, hogy Londonban, a hazai rendezésű olimpián mégis szerepelhet. Mint tudjuk, hazai pályán minden nemzet szeretne eredményesen szerepelni, így (ha addig nem akad nála jobb sprinter), akár az ő esetében is találhatnak majd egy kiskaput az angol illetékesek. A precedens mindenesetre a Whitaker-üggyel már megvan hozzá, ami –mint tudjuk- az angolszász jogrendszerben sok mindenre elég lehet…