Bajba került a németek háromszoros világbajnok (2005, 2007, 2008) és olimpiai bajnok (2006) bob versenyzője, Sandra Kiriasis. Az előttünk álló téli szezon kezdete előtt két hónappal ugyanis a 35 éves kormányosnak még nincs (toló)partnere. A német versenyző saját honlapján tett közzé felhívást, amelyben “bátor, atlétikus, mentálisan erős csapattársat keres, akinek a Világkupa sorozaton történő szereplés lehetőségét nyújtaná cserébe”. Az ideális jelölt maximális súlya 80 kg, rendelkezik magas szintről származó sportbeli (lehetőleg atlétika, súlyemelés sportágból érkezve) tapasztalattal. Az ideális jelölt erős és sprintbeli képességeket tekintve is versenyképes, hiszen a 170 kg-os bobot kellene hatékonyan betolnia. Kiriasis felhívását egyébként a Pro7 nevű német privát csatornán is közzé tették, amely után még aznap este összesen 44 jelentkező küldte be anyagát. Az önjelöltek közül Kiriasis szerint tízen is ígéretesnek tűnnek. A kiválasztási folyamat október 2-3-án folytatódik majd, ahol a korábbi nyolcszoros összetett Világkupa győztes Kiriasis személyesen teszteli majd a jelölteket.
2010. szeptember 26. 16:58
Párt keres az olimpiai bajnok bobos
2010. szeptember 20. 14:45
Bobos lesz a gátfutóból
A bobosok között szeretne indulni a 2014-es szocsi téli olimpián Thomas Blaschek, a 110 méteres gátfutás 2006-os Európa-bajnoki ezüstérmese. A 29 éves német sportoló 2005-ben futotta egyéni legjobbját (13,31), az utóbbi években elszenvedett sorozatos sérülései miatt viszont a közelmúltban felhagyott az atletizálással, mivel nem érzett már magában kellő motivációt a londoni olimpiára történő felkészüléshez. Blaschek azonban így sem szakad el a sporttól, hiszen a tervek szerint tolóember lesz a kvalifikációra esélyes német Oliver Harras csapatában. „Szeretnék részt venni a Világkupa-sorozatban, aztán a világbajnokságon, végül pedig az olimpián is" – idézte őt a Süddeutsche Zeitung.
A bobsportban egyébként nem ritka dolog ez a fajta váltás, hiszen számos ország próbálkozott már tolóemberként egykori atléták bevetésével. A magyar sportéletben is volt hasonlóra példa, hiszen Gyulai Miklós, Kürtösi Zsolt vagy Kürti Éva esetében is az atlétikai pályáról vezetett az út a jégcsatorna világába és a nyári olimpiai szereplést követően pedig a téli olimpiára. Blogunkon korábban már a Blascheknál különlegesebb csodabogarakról is írtunk, hiszen akad, aki skeleton után súlyemelőként, más pedig labdarúgó pályafutása után műkorcsolyázóként képzel el olimpiai karriert magának.
2010. július 01. 22:03
Pierre Lueders visszavonult
A vancouveri olimpia után már várható volt, de az utóbbi évtized egyik meghatározó bobosa, a kanadai Pierre Lueders mégis nehezen hozta meg a döntést arról, hogy befejezi pályafutását. Az immáron 39 éves, kétszeres világbajnok (2004, 2005) és olimpiai bajnok (1998-kettes) bobos végül megvárta a júliust, hogy (versenyzőként) végleg búcsút vegyen kedvenc sportágától. Az ötszörös olimpiai résztvevő Lueders amúgy Vancouverben sem vallott szégyent, hiszen mind a ketteseknél, mind pedig a négyeseknél az ötödik helyen zárt. Lueders persze nem szakad el sportágától, hiszen a továbbiakban is marad a jégcsatornák környékén, csak ezúttal már nem száguld majd 110-120 km/h-val, hanem "csupán" edzőként adja majd át tapasztalatait. A húsz éves pályafutása során Lueders összesen 88 Világkupa dobogós helyezést szerzett, főbb sikereit inkább a kettes bobosoknál aratta. Egy másik korábbi olimpiai bajnok kanadai sportoló, a skeletonos Duff Gibson tapasztalatára is számítanak Kanadában, aki a szintén mai bejelentés alapján a sportág kanadai fejlesztési programjának vezetését veszi majd át a jövőben.
2010. április 20. 08:13
Olimpikon télen-nyáron
A Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület áprilisi klubnapjának vendége Haklits András volt. A 32 éves szentpéterfai kalapácsvető három nyári olimpia után februárban, Vancouverben a horvát négyesbob csapat tagjaként szerepelt. Így elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen vasi sportoló, aki nyári és téli olimpiánis megméretette magát. Az olimpikonnal a jól sikerült teltházas esten– egyebek mellett – további terveiről is beszélgettünk. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket.
Névjegy
1977. szeptember 23-án született Szombathelyen. Szülőfaluja a horvátok lakta Szentpéterfa. Németh Pál dobócsoportjában ismerkedett meg a kalapácsvetéssel. 1997-ben a horvát állam által felkínált lehetőséggel élve, felvette a horvát állampolgárságot. Miután ez időben az óriási hazai konkurencia miatt nem volt reális esélye a világversenyeken való részvételre, döntését edzője is támogatta. Már horvátként felvételt nyert az USA-beli Georgia egyetemre, ahol közgazdász diplomát szerzett. Kalapácsvetőként a sydney-i olimpián a 29., Athénben a 21., míg Pekingben már a 8. helyen végzett. A vb-kről egy 2009-es 7. helyezés a legjobb eredménye. 1999-ben az utánpótlás EB-n ezüstérmet nyert, most a felnőtteknél szeretné éremmel gazdagítni eredménylistáját. Tavaly őt választották az év atlétájának Horvátországban.
– Négy éve tévén néztem a torinói olimpia bob versenyeit, ahol a horvát csapat is elindult. Miután izgalmasnak találtam az őrült száguldást, elhatároztam, hogy az olimpia után megkeresem a horvát bobosokat. A gondolatot tett követte, 2006 őszén részt vettem az első edzőtáborozáson. A bobosoknál egyébként nem ritka, hogy atléták, főként sprinterek és dobóatléták alkotják a csapatot kiegészülve a kormányossal. Bár az atlétikai szövetség nem örült az ötletemnek, de hallgatólagosan tudomásul vette döntésemet.
– A vancouveri részvételhez az ötlet önmagában kevés lett volna…
– Valóban. Tavaly a kvalifikációs versenyek előtt csapatunk az 53. helyen állt a világranglistán. Innen indulva kellett megcéloznunk a biztos részvételt jelentő világranglista első 30 hely egyikét. A 11 selejtező futamot európai és amerikai helyszíneken rendezték. Bár többünket – így engem is – sérülések hátráltattak, végül január közepére biztossá vált indulásunk, huszonhetedikként kerültünk ki az olimpiára. – Milyen volt az olimpia testközelből?
–Miután három nyári olimpián már részt vettem, volt összehasonlítási alapom. Mi, bobosok a Vancouvertől messze lévő Whitlerben voltunk elszállásolva. Így a játékok hangulatából nem sokat érzékeltünk, mondhatni családias körülmények között készültünk. A megnyitó ünnepségre azért eljutottunk, felemelő érzés volt mindannyiunk számára.
– A whistleri jégcsatornáról félelmetes hírek járták be a világot, de milyen volt valójában?
– Ezen a csatornán a hivatalos edzések során csúsztunk le először, s már ekkor érzékeltük, hogy egy rendkívül gyors, technikás pályával van dolgunk. Elsődleges célunk az volt, hogy ne hibázzunk, és teljesítsük a kötelező két borulás nélküli célba érést. Az első edzésen óvatosan, betolás nélkül ereszkedtünk le, és így is csaknem 140 kilométer per órás sebességgel felborult a csapat, de a következő napon sikerült teljesíteni a rajthoz állas jogát. Egyébként az edzések alatt a 30 csapatból 25 teljesítette csak az indulás feltételeit. A maximális sebesség 154 kilométer per óra volt, mi is 150 körül mentünk a versenyen. A mi csapatunk ténylegesen amatőr körülmények között készült. Nem volt külön technikai stábunk, csak a korcsolyák csiszolása napi szinten 3-4 órát vett igénybe, és ezen kívül rengeteg idő ment el a bob javításával. Egy jobb bobnak az értéke mintegy 50-60 ezer euró. Sajnos a sérülésem a versenyig nem jött teljesen rendbe, így tartalékként én voltam a felelős a csapat körüli összes teendőért, ráadásul mindenkinek a pozícióját be kellett gyakorolnom, felkészülve arra, ha bárki megsérül, helyettesítenem kell majd.
– Ez végül a 3. és 4. futamban bekövetkezett…
– Igen, miután csapatunk szinte minden tagja valamilyen sérüléssel bajlódott, a sors úgy hozta, hogy harmadik emberként kellett beszállnom a csapatba. Hatalmas megpróbáltatás, egyben élmény volt a verseny. Úgy vélem, hogy a megszerzett 20. hellyel kellemes meglepetést okoztunk, ráadásul felülmúltuk a torinói szereplést.
– Mik a terveid a közeljövőt illetően?
– Hamarosan kezdődik az atlétikai versenyszezon, gőzerővel készülök az Európa-bajnokságra. A sok helyezés után most már az éremszerzés a célom. A kalapácsvető szezon után bobban megkezdjük a felkészülést a 2011-es németországi VB-re. Miután sokat készülünk ott, ez számunkra szinte hazai pályának számít majd, így bízom a jó szereplésben. Bobozásban hosszabb távra nem tervezek, atlétikában azonban már a londoni olimpia lebeg a szemem előtt.
Az olimpiai játékok történetének különlegességeivel foglalkozó blog. Érdekességek, számok a puszta hírek mögül mind a téli, mind pedig a nyári olimpiákról.
Utolsó kommentek